Versválogatás III.
Mázoljuk ki a szobánk falát fehérre, s engedjük, hogy a nap sugarai felfessék rá a mosolyod.
Mázoljuk ki a szobánk falát fehérre, s engedjük, hogy a nap sugarai felfessék rá a mosolyod.
Tündér voltál egyszer, elemi jó kedvvel. Érzéki gyengédség; lényed férfi szemmel Szerelem-, halálvágy kettős Istennője, Életemlékezet ősi, igaz őre.
Otthont hány mókusnak adnak, gyümölcsöt teremnek, rügyeket hajtanak? Kiknek szerelme virágzott ki az árnyékukban, s azok élnek-e még együtt boldogságban?
Legalább a macska csendes, míg én ugyanolyan csöndben roppanok össze a nyakamba varrt kínok alatt, amit mások csak kötelességtudatnak hívnak.
Én megiszom veled ezt a bort. Mert én már akkor szerettelek téged, amikor egy honkorodó novemberi délután apám elhívta anyámat moziba.
Látom az elkorhadt fát gúnyos jelmezeket öltve Ahogy terjedő pestisként a beton körbenőtte
Bentről nézni gyűlő viharfelhőket Először nem sietni haza időpontra érezni mit jelent az új
már megbeszéltünk mindent én és a magányos magány már mennék túl a kapun vár rám a mindenség
Az nem lehet, hogy akaratunk, néma fülekre leljen, Szabadon szárnyalni szabadságunk, Csak ami jár, az lehessen.
Várni kell a sötétre, várni kell a fényre. Sokszor várni kell a titokzatos éj csillagos egére.