Versválogatás II.

Legelőször

Egy érzés öntött el, mikor múltkor eszembe jutottál,
tudod, mikor a köhögés miatt a vakbeled nagyon fáj,
s ez a fájdalom az, ami felkúszik a szívembe,
mikor nem bújhatok bele azonnal az öledbe.

Majd ha a korona után levehetjük a maszkokat,
és biztonságban megérinthetem gondterhelt arcodat,
odasúgnám füledbe minden bánatom, örömöm,
de legelőször csak egy szót mondanék: köszönöm.

Szeretném ismerni

Szeretném ismerni a fákat.
Mit súgnak az ágak,
merre száll a lombokat fésülő szellő?
Hol bújik el az utolsó felhő?
Otthont hány mókusnak adnak,
gyümölcsöt teremnek, rügyeket hajtanak?
Kiknek szerelme virágzott ki az árnyékukban,
s azok élnek-e még együtt boldogságban?

Vagy csak mint a májusi eső,
hullottak egymás nyakába,
s másnap idegenekként érkeztek
meg közös életük választóútjára?

Kicsit belehalni

Nem tudom, mit hoz a holnap,
Lesz-e csillag az égen,
S megnézzük-e majd együtt
Mikor összebújunk a sötétben?

Nem tudom, hogyan alakulnak a dolgok,
Tükröződik-e tisztán a másikon a lelkünk,
S szeretjük-e majd azon magunkat
Akikké egymás mellett lettünk?

Nem tudom, merre mennek útjaink,
Leszünk-e a te meg énből mi,
S amit szeretnénk az élettől.
Együtt meg tudjuk-e valósítani?

De azt tudom, hogy melletted boldog lettem,
A szív és a csend szava egybeért,
S csak kicsit kell belehalni a szerelembe,
De veled, érted újra meg újra megtenném!