Almasonka válogatott versei
Várom azt a percet, amikor Majd egyszer magához ölel, S végre rátalálok egy társra, Aki nem csak a felszínt látja. Hanem belém lát és fényével Felperzsel.
Kicsi házam
Így szeret, görbén, esetten, S széppé tisztul sebzett testem, Ha csupasz fürdet a kádban: Kicsi házam, kicsi házam.
Isten ajándéka
S este, amikor mellkasára fekszem, megnyugszik a testem, megnyugszik a lelkem, és oly gyorsan csukódik a pillám, mint égben szálló villám.
Tükröm tükröm (2. rész)
Vacogva tértem magamhoz egy padon. Lassan sikerült összeszednem magam, az éjszaka emlékei homályosan derengtek. Lívia már biztos teljesen kikészült. Gyalog indultam el, jobb lesz, ha kiszellőztetem a fejemet a hisztiroham előtt. Felkerestem mindenkit, akit ismertem közülük. A nőről senki sem tudott semmit.
Tükröm, tükröm (1. rész)
A tükörben ott állt anyukám. Ugyanolyan volt, mint a régi fényképeken. Kék szeme, széles mosolya és hullámos barna haja volt. Még az sem volt gyanús, hogy ugyanaz a ruha volt rajta, mint az éjjeliszekrényemen lévő fotón.
Az utolsó vers
Ez a világvége, Drága. Itt ér véget minden, innentől már csak Hátrafelé fordulva tekinthetünk vissza A mögöttünk még zöldülő lombokra, Miknek erezeteiben ott csörgedeznek még Pillanataink.
Nőtlen, Címtelen
Ez a vers csak odaégett ebéd egy olcsó, zacskósleves, és ráfeledkeztél, hogy kész a kávéd, fejbe rúg, de édes.
Levegőt!
Nem játszik, erősen beléd váj, elernyednek végtagjaid. Tudom jól, hogy mennyire fáj, ők mégsem érzik fájdalmaid
Határon túli uv-fények (versválogatás)
anya(ország) jólneveltje lennék, s nem lenne mindegy, hogy rituálisan a kör közepét állják vagy spirituálisan I-től Q-ig riszálják.
Hiányol-lak (versek)
forduljanak fel, mondod – és a másik oldaladra fordulsz.