Almasonka válogatott versei

Szerelem

Dalla gyógyít most a szél,

Fújja hajad és regél.

Körbe táncol, simogat,

Közben csengve felkacag.

Hallod, szíved megdobban,

Szél suhan a nyakadban.

Felrepít a magasba,

Elrepít a távolba.

Visz magával, repültök,

Háton fekve pörögtök.

Nem látod a világot,

Élvezed a szabadságot.

Virágoskert

Emberek ezrei szerte a világon,

Mindenki más,

Szinte varázslatos álom.

Egy tőből nőve, egymás mellett,

Sokszínű családok

Népesítik be a földet.

Csodás, ahogy egyre keverednek,

Gyönyörű, új

Kertet életre keltenek.

De jaj, a sok virág között kidugja

A fejét a gaz,

S a kert lakóit eltiporja.

Óvjuk meg ezt a szelíd virágoskertet,

Ne fél,

A rosszat tövestől kitépheted.

Óvatosan lépkedj, ne sértsd meg

A virágok szirmait,

Hogy ez a kert így maradjon meg.

Fújja a szél

Gyűlölöm az álmokat,

Mert mindig megmutatják azt,

Amim nincsen,

Ami lehetnék, és amim lehetne,

De nem vagyok elég erős hozzá,

Hogy ezt mind elérjem.

Hiányzik valami az életemből,

Az akarat, az erő,

Ami életben tartana,

Nem is élek,

Csupán egy test vagyok,

Ami arra táncol,

Amerre a szél fújja.

Nap

Felkel a Nap keleten,

Lenyugszik nyugaton.

Bejárja a Földet.

Végigperzseli minden titkát,

Mindenről tud és mindent lát.

Olyan messze van tőlünk,

És mégis úgy érzem,

Hogy többet tud rólunk,

Mint mi egymásról,

Holott egymás mellett élünk.

Várom azt a percet, amikor

Majd egyszer magához ölel,

S végre rátalálok egy társra,

Aki nem csak a felszínt látja.

Hanem belém lát és fényével

Felperzsel.