Levegőt!

1.

Szólítottad őket oly sokszor,

de nem hallották meg.

Sötét van, csikorog a fogsor,

senki sem talál meg.

2.

Lehúz a mély, kapálózol folyton,

nincs mibe kapaszkodni.

A hideg víz áthatol a csonton,

nem fog többé átkarolni.

Nem játszik, erősen beléd váj,

elernyednek végtagjaid.

Tudom jól, hogy mennyire fáj,

ők mégsem érzik fájdalmaid.

3.

Megmérgez a világ, mindenhol mocsok van,

hiába is álmodsz te valami szebbről.

Létezel s megszólít valami gonosz hang,

ne is álmodj semmilyen csendről.

Elvarázsol, majd félre dob téged,

mert nem ismer kegyelmet.

Füledbe súgja: „Nem kell félned!”

De ellopja minden kincsedet.

Így megy át rajtad az élet vihara,

felforgatva minden egyes részletet.

De ne törődj azzal, aki oly mihaszna,

hogy érte meg sem mozdul a képzelet.

4.

Szép szavak jöttek, majd mentek is,

mint friss tavaszi zápor.

Gyönyörű és egyben brutális,

ahogyan gyengén táncol.

Láttam őt, tükörképem mellett

megjelent egy pocsolyában.

Tőle csak ennyi tellett,

megbíztam mosolyában.

5.

Többé nem leszek néma,

megsegítem a szenvedőt.

Mától megváltozik a séma,

nem csak azt kiáltom, hogy: Levegőt!