202103.27
0

Karanténversek

már megbeszéltünk mindent én és

a magányos magány már mennék

túl a kapun vár rám a mindenség

1. nap
#csakpozitívan
régen más volt azt mondták
hogy pozitívnak kell lenni
úgy kell hozzáállni az élethez
napjainkban ha pozitív vagy
bezárnak napokra elszakítanak
a külvilágtól te meg szerencsétlenül
tűröd mert tűrnöd kell ma ez a módi
minden történik a maga módján
mi meg csak sodródunk az árral
senki sem kérdezi meg hogy mit akarsz
ez van és kész csak 10 nap az egész
erre van szükség hogy átvészeljük
ezt a kilátástalan helyzetet
csak 10 nap az egész semmi baj
csak pozitívan
2. nap
#udvar
elkezdődött túlélted az első napot
nem is olyan rémes igaz
már talán lelked mélyén belenyugodtál
biztatod magad hogy menni fog
nem fogsz megbolondulni minden
a legnagyobb rendben lesz mondod
nem szabad elhagyni a házat ezért
az udvar az egyetlen hely ahol még
érezheted a természet közelségét
persze csak ha kertes házban laksz
ha panelben akkor megszívtad
maradt az erkély de sok esetben
még az sincs nem baj kinyitod az ablakot
bámulod a béna felhőket és merengsz
hogy mégis hogy kerülhettél ebbe a
hihetetlenül hülye helyzetbe
3. nap
#megszokás
felkelsz reggel hajad ugyanúgy kócos
ezen még a karantén sem változtat
nyújtózkodsz tele vagy energiával
kávét csinálsz kell a koffein sok
dolgod van ma munka család
talán még gyerekek is vannak
majd egy kósza pillanat töredéke
felébreszti benned az emléket
hogy se munka se család
de még a gyerek se jöhet szóba
mert megszakadt a napi rutin
a házad rabja lettél és még
mindig csak a koszos ablakon
keresztül láthatod a szomszéd nénit
ahogy kendős mosollyal boltba megy
4. nap
#szoba
négy narancssárga fal közé bezárva
lenni olyan mintha csigaházban élnél
ha kinyitod az ablakot kidugod a fejed
teljesen reális ez a metafora
társaságod a sarokban lévő virág
reménykedsz hogy kettőtök közül
te leszel az aki túléli de jó lenne
ha a virág is megmaradna mert
nélküle fura lenne a szoba
sok időt töltesz a neten mi mást
is lehetne csinálni olvasol
zenét hallgatsz próbálod kerülni
az újabb híreket nem kell a
felesleges para így is eléggé rossz
hogy újabb nap telt el s te
saját szobád rabja vagy
5. nap
#mindennapos
kezd hiányozni az a mindennapos
de mégis kedves vita amit azzal
az eladóval folytatsz minden áldott
reggel amikor munka előtt beugrasz
a helyi boltba a vita forrása mindig
ugyan az ma zuhogni fog vagy
hétágra süt majd a nap szerinte
esni fog te rámorogsz mert ma sincs
nálad esernyő de bízol benne hogy
élvezheted bőrödön a napsütést és
délután kedvesen rámosolyoghatsz
amikor megállsz tejért hogy ismét
neked volt igazad de nem fog haragudni
ez olyan sajátos dolog közte és közted
hiányzik ez a játékos civakodás bárcsak
esne és te kint lehetnél hogy bőrig ázz
6. nap
#énésén
én és én csak mi vagyunk most
csendben hallgathatom gondolataimat
elmélkedhetek hisz van idő bőven
tervezgethetek hogy mit fogok csinálni
ha végre kiszabadulok innét annyi
szép dolgot akarok újra átélni
sétálni csendesen érezni a napfényt
kint lenni a természetben s hallgatni
a tavaszi madárdalt milyen szép is
már alig rémlik milyen érzés ez
pedig apróság az egész mégis
mekkora jelentőséggel bír így
hogy pár napra megfosztottak tőle
alig várom ígérem jó leszek
maszkban leszek csak engedjetek
7. nap
#bentrőlmás
minden másképp néz ki bentről
az emberek sziluettje is másképp hat
olyan nagy köztünk a távolság
elválaszt a fal az ajtó a kapu
jaj csak vigyázzatok magatokra
ne kerüljetek ilyen helyzetbe
szabadnak lenni olyan jó
nem bent roskadni egymagadban
nehéz ez pedig állították hogy
könnyen bírható és kezelhető
nem értek velük egyet az ember
egyedül marad a gondolataival
s vágyódik a kinti apróságok után
mert bentről minden más bentről
az élet csak egy kósza látomás
8. nap
#márcsakkettő
a mai napon kívül már csak kettő
maradt hátra és vége lesz ó annyi
mindenben változtam tudom én
önmagammal voltam bezárva
mit mondjak jól megvoltunk s
tán igazán megismertük egymást
lecke volt ez jófajta tanítás s
azt hiszem e kaland megváltoztatott
pár dolgot bennünk már csak kettő
nap eddig elérhetetlennek tűnt
de nem álmodom ez igaz
értékelni kell a perceket minden
egyes mosolyt kedves szót mert
nem tudhatjuk mit hoz a holnap
s mikor lesz már csak kettő nap
hátra az életből 
9. nap
#utolsóelőtti
már megbeszéltünk mindent én és
a magányos magány már mennék
túl a kapun vár rám a mindenség
várnak az utcák várnak a terek
de csak ha maszkban megyek
nem tömegesen azt még nem lehet
még picit legyünk így magunkban
gondolkozzunk el hogy hová is
tartunk mi a végső cél remélem
mindenki boldog aki épp az
utolsó előtti napot tölti már
nincs sok hátra de vigyázni kell
továbbra is mert az ördög nem
alszik nem ad párnát se paplant
nála sosincs utolsó előtti de én
mégis kaptam
10. nap
#csaknegatívan
sok mindent megtanultam s
remélem te is értékelni a mát
a tegnappal együtt mert az élet
kalandos utazás s akkor éled igazán
ha hálát adsz mindenért most
azt kérem hogy maradj negatív
de a kedvedet ne szegje semmi
mert kell hogy mosolyogj kellenek
a kedves szavak sosem tudhatod
ki lesz érte hálás kinek van rá nagy
szüksége ezt tedd meg magadért
értem meg mindenkiért mert
csak így lesz újra minden a régi
ahogyan a maszk előtti időkben
csak negatívan

Szólj hozzá!

Your email address will not be published. Required fields are marked *