Az nem lehet, hogy akaratunk, néma fülekre leljen,
Szabadon szárnyalni szabadságunk,
Csak ami jár, az lehessen.
Írta: Mici
Legyen béke! most ha csak egy pillanatra felnézel az égre azt látod, amit hajdan ők. S most vissza magadba, Férfiak, nők magyarok mind, kik érezni szabadságot vágynak, s egyetértésre törekednek, tört kedvednek baljós szava, mi forr odabenn, csak cenzúra nélkül mondhassam őszintén a valót, olyan nagy kérés ez? Viselni a béklyót, na azt nem!
Felelős minisztériumot s évenkénti országgyűlést Pesten, Az nem lehet, hogy akaratunk néma fülekre leljen, Szabadon szárnyalni szabadságunk, Csak ami jár, az lehessen. Magyarok mind!
A Pilvaxban gyűlünk, s kívánjuk jogaink, Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben, Ez mégsem olyan lehetetlen.
Nemzeti őrsereget, s ezeket mind így kimondva, Szeretnénk, ha meghallanátok.
Mégis mire vártok? Közös a teher, hát viseljük együtt, Nagyobb a siker, ha ezt többen zengjük, és hangosabb a nép szava, Szabadságot idehaza!
Az urbéri viszonyokat megszüntetni célunk, Mi mindannyian az egyenlőségben, A testvériségben bízunk, Az esküdtszék képviselet is ennek szellemiségében működjék, Tekints fel, ez még mindig ugyanaz az ég, ugyanaz a nép, Magyarok mind!
Nemzeti bankot, Ez a papír, ez a tizenkét pont mutatja az emberi hangot, Magyarok mind!
Én erre esküszöm, a katonaság pedig az alkotmányra a hazaiakat úgy hagyják, amint a külföldieket másfelé, idegen országba. Vigyék!
A politikai statusfoglyokat szabadnak tudni, Ezek nem holmi mély csendben szivárgó mondatok, melyeket csak úgy ki lehet radírozni. Uniot!
. . .
S vér nélkül lezajlott a csata, Győztünk a forradalomban, Magyarok, számít a nép szava.