A világ összes ideje (spoilermentes)
Összefolyik benne minden csalódás, minden lecke, ami Bondot az elmúlt filmek alatt formálta, és most először érződik nemcsak popkulturális ikonnak, de releváns példaképnek.
Összefolyik benne minden csalódás, minden lecke, ami Bondot az elmúlt filmek alatt formálta, és most először érződik nemcsak popkulturális ikonnak, de releváns példaképnek.
Az öngyilkos osztag az egyik legkiszámíthatatlanabb film, amit mostanában láttam. Az pedig külön öröm, hogy ilyen élményt pont egy képregényfilmtől, az utóbbi évek talán legsablonosabb műfajától kapunk.
Láthatjuk, milyen végletekig képes elmenni egy őrült rajongó, ha imádatának tárgyáról van szó. Nem kell sok ahhoz, hogy egy ilyen személy fegyverré váljon.
Körülbelül a film felénél eszméltem rá, hogy (…) tulajdonképpen semmi nem akadályozza meg Natashát és Yelenát abban, hogy akciózás helyett egy tál pattogatott kukoricával befeküdjenek a Netflix elé.
Enrico Casarosa filmje enyhe kultúrsokkal várhatja a gyanútlan nézőt, ám hasonlóan könnyű elmerülni az olasz Riviéra sajátos világában, mint pár éve a Coco mexikói mitológiájában…
…a cselekmény a kimértsége ellenére sincs híján izgalomnak, csak megállás nélküli libabőrözés helyett ritka, de akkor bolygóméretű gyomronrúgásokban adagolja.
A Pixar ezzel szemben nem tragédiákra építi az érzelmi katarzist, hanem az optimizmusra. Ha belegondolunk, a stúdió szinte összes hírhedten könnyfacsaró jelenete valójában pozitív.
Tőzsér egy olyan egyedi poétikát teremt, amelybe átemeli a régi kor nagyjait, s azok így egy teljesen más kontextusban, teljesen más értelmezési szempontok alapján figyelhetőek meg.
Megragadom a pillanatot, vagy mi. Ragadnám, de a pillanat valójában 2 óra 7 percnyi játékideig futott. Beszippantott az elején, és a végéig kitartott.
Már-már úgy érződik, mintha Zhao a társadalmunk színfalai mögé kísérne, távol mindentől, amit tradicionálisan a kapitalista világ szüleményének tartunk.