Perfect Blue – a film, ami megelőzte a korát
Láthatjuk, milyen végletekig képes elmenni egy őrült rajongó, ha imádatának tárgyáról van szó. Nem kell sok ahhoz, hogy egy ilyen személy fegyverré váljon.
Írta: Fodor Sylvia
A Perfect Blue című japán animációs pszichológiai thriller/horror 1997-ben jelent meg Kon Szatosi rendezésében, a forgatókönyv pedig Takeucsi Josikazu azonos című regénye alapján íródott. Bár a rendező már több mint tíz éve elhunyt, a film még ma is kétségkívül releváns. Talán releváns, mint eddig valaha.
Főszereplőnk Mima, aki egy híres japán lányzenekar tagja. Egy nap úgy dönt, hogy színésznőként szeretné folytatni pályafutását, és kilép a zenekarból. Amivel azonban nem számol, az az, hogy ez a döntés sokaknak nem lesz ínyére. A rajongók fellázadnak, fenyegető levelet kap, merényletet kísérelnek meg ellene – és ez még csak a kezdet. A filmben figyelemmel követjük, ahogy Mima a múltbeli énje által kísértve fokozatosan az őrület felé sodródik.
Kon Szatosi a vizuális történetmesélés egyik nagymestere. Munkásságára jellemző az emberi kettősséggel való dolgozás. Ezt kiegészítve filmjeiben gyakori motívum a valóság és a képzelet közti határ elmosódása. A rendező ebben a filmben is játszadozik a nézőkkel. Egy ponton mi magunk is elveszítjük a fonalat Mima életének monotonitásában. Szintén kiemelkedő szerepe van a piros színnek. Nem csupán a klasszikus, veszélyt jelző funkcióját tölti be, hanem előrevetítést is jelez, és felhívja a néző figyelmét valamilyen kulcsfontosságú mozzanatra. A piros folyamatosan visszatér, és végig elkísér bennünket Mima lelki és pszichikai útján.
A Perfect Blue igencsak valós és hátborzongató képet fest a japán idolkultúráról. Láthatjuk, milyen végletekig képes elmenni egy őrült rajongó, ha imádatának tárgyáról van szó. Nem kell sok ahhoz, hogy egy ilyen személy fegyverré váljon. A filmben is egy felsőbb kéz manipulációja az, ami aztán elszabadítja a poklot. A film megjelenése óta ez a jelenség nálunk is széles körben elterjedt. Manapság a virtuális közeg lehetővé teszi, hogy bárki figyelemmel kövesse a hírességek életének egyes mozzanatait. Ez sokakban azt az illúziót kelti, hogy ismerik az adott személyt, ami valójában nem így van. Ahogy a filmben is láthatjuk, egyes rajongók hajlamosak figyelmen kívül hagyni azt, hogy egy hús-vér emberről van szó, nem pedig egy magasabb entitásról. Sok rajongón eluralkodik a birtoklás vágya, tulajdonként kezelik az illetőt – itt kezdődik a probléma.
