Squid Game – a sorozat, ami meghódította a világot (spoilermentes)
A játék keretein belül minden egyes személy élete ugyanolyan jelentéktelenné és eldobhatóvá válik. A különbség abban nyilvánul meg, ki meddig képes elmenni a győzelem érdekében.
A világ összes ideje (spoilermentes)
Összefolyik benne minden csalódás, minden lecke, ami Bondot az elmúlt filmek alatt formálta, és most először érződik nemcsak popkulturális ikonnak, de releváns példaképnek.
Az anime helye a modern kultúrában
Kellő nyitottság mellett bárki azonosulni tud velük, és egyedül több évtizednyi kulturális sarkításnak és félreértésnek köszönhető az, hogy sokan a mai napig valamiféle mumust látnak a műfajban.
Akasztófavirágok akcióban (spoilermentes)
Az öngyilkos osztag az egyik legkiszámíthatatlanabb film, amit mostanában láttam. Az pedig külön öröm, hogy ilyen élményt pont egy képregényfilmtől, az utóbbi évek talán legsablonosabb műfajától kapunk.
Osztálytalálkozó a Harry Potter-filmekkel
Hiszen azt mind tudjuk, hogy J. K. Rowling könyvei az időnkénti fejvakarós megoldások ellenére is remek olvasmányok, a filmeknek azonban gyakran kell mostoha pillantások alatt vagy a „szórakoztató, de semmi extra” kosárban szenvedniük.
Perfect Blue – a film, ami megelőzte a korát
Láthatjuk, milyen végletekig képes elmenni egy őrült rajongó, ha imádatának tárgyáról van szó. Nem kell sok ahhoz, hogy egy ilyen személy fegyverré váljon.
Egy örök mellékszereplő hattyúdala (spoilermentes)
Körülbelül a film felénél eszméltem rá, hogy (…) tulajdonképpen semmi nem akadályozza meg Natashát és Yelenát abban, hogy akciózás helyett egy tál pattogatott kukoricával befeküdjenek a Netflix elé.
Közöny, szexizmus és a magas ló, avagy miért kezdtem szégyellni a „gamer” jelzőt
Hiába válnak ugyanis a videójátékok napról napra általánosabban értékelhetővé, ha az őket képviselő szubkultúra zárkózott, dühös kisgyerekként (…) használja őket több évtizednyi (…) sérelem agresszív megtorlására.
Valahol messze délen
Enrico Casarosa filmje enyhe kultúrsokkal várhatja a gyanútlan nézőt, ám hasonlóan könnyű elmerülni az olasz Riviéra sajátos világában, mint pár éve a Coco mexikói mitológiájában…
Szomszédok, jóbarátok, bűntársak
…a cselekmény a kimértsége ellenére sincs híján izgalomnak, csak megállás nélküli libabőrözés helyett ritka, de akkor bolygóméretű gyomronrúgásokban adagolja.