Versválogatás
Repedjen a jelen, az idő elem fraktálok múltjává.
Kabát nagy zsebbel
egyszer varratok egy olyan kabátot magamnak, hogy a zsebébe te is beleférj. és akkor majd mindig velem leszel, nálam leszel, magammal viszlek mindenhova, a zsebemben utazol. kényelmes lesz, ne félj!
Két daru
Elmarad az örvény, elmarad a madár. A Távolba feszül át a fájdalom.
Állandó nélkül.
A végtelen forog, keresve mindig ragyog. Auróra Borealis rajta, a falon. Eonok telnek, csillagok halnak, hullanak. Templomod oszlopai a porba omlanak.
Versválogatás III.
Belépve kis szobádba A kabátod mellé akasszál Rakj körbe az albumokkal Amiket mellettem lapoztál
Versválogatás III.
sötét felhők közt gondolatébresztő békés leselkedő zavarja álmom
Versválogatás III.
Mázoljuk ki a szobánk falát fehérre, s engedjük, hogy a nap sugarai felfessék rá a mosolyod.
Zuhanó tündérnimfa
Tündér voltál egyszer, elemi jó kedvvel. Érzéki gyengédség; lényed férfi szemmel Szerelem-, halálvágy kettős Istennője, Életemlékezet ősi, igaz őre.
Versválogatás II.
Otthont hány mókusnak adnak, gyümölcsöt teremnek, rügyeket hajtanak? Kiknek szerelme virágzott ki az árnyékukban, s azok élnek-e még együtt boldogságban?
Versválogatás
Legalább a macska csendes, míg én ugyanolyan csöndben roppanok össze a nyakamba varrt kínok alatt, amit mások csak kötelességtudatnak hívnak.