Erósz és Pszükhé az aranykertből
Én megiszom veled ezt a bort. Mert én már akkor szerettelek téged, amikor egy honkorodó novemberi délután apám elhívta anyámat moziba.
Én megiszom veled ezt a bort. Mert én már akkor szerettelek téged, amikor egy honkorodó novemberi délután apám elhívta anyámat moziba.
Látom az elkorhadt fát gúnyos jelmezeket öltve Ahogy terjedő pestisként a beton körbenőtte
Bentről nézni gyűlő viharfelhőket Először nem sietni haza időpontra érezni mit jelent az új
Tőzsér egy olyan egyedi poétikát teremt, amelybe átemeli a régi kor nagyjait, s azok így egy teljesen más kontextusban, teljesen más értelmezési szempontok alapján figyelhetőek meg.
Az nem lehet, hogy akaratunk, néma fülekre leljen, Szabadon szárnyalni szabadságunk, Csak ami jár, az lehessen.
Várni kell a sötétre, várni kell a fényre. Sokszor várni kell a titokzatos éj csillagos egére.
Szünös-szüntelen, erőtlen erőkkel csak tőmondataik kényszerébe gabalyodom,
Papíron maradandóbb a Folyamat. Telón fél perc, míg két perc Fél marad.
a számban van az emberek íze pedig ebben a bio világban én is vegán vagyok
fejtenélek, bevallom, de valahogy sose futsz ki az anyagból, lehet, közösen kellene kikopnunk egymásból, Vagy megtartlak felvarrónak,