Állandó nélkül.

A virág itt mást jelent majd, mint a többiben.
A lényegét itt se érti meg jajj senki sem.

Ki állsz a rétre, s élvezed
Szabadon száll a képzelet.
Háromszor is megkérdezed:
Hogy, s miben áll a félelem?
Létezik-e úgy élvezet,
Ahogy azt te képzeled?
Fut az idő s nem nézheted:
Miért tépi ronggyá a képeket.
Mondd miért tépi ronggyá a képeket?
Hallottál mást is, szebbeket.
Sokszor hat van a hét helyett
Törött márvány a képkeret.

A végtelen forog, keresve mindig ragyog.
Auróra Borealis rajta, a falon.
Eonok telnek, csillagok halnak, hullanak.
Templomod oszlopai a porba omlanak.

Üveg kocka szép a fala
Normálisnak inkább para.

Szót kéne ejtenünk a virágról
Arról a csapongós nagy világról.
Holdudvar a ketrec rácsán
Nappal is csak némán vár rád.
Tétova mód úgy szótlan várnád,
Ahogy Ő ott állt a várnál...

Ezer - miljom tüske hegye
Szilánkos vég, szúr a feje
Szirma egyenes, óh ezernyi.
Ki látja tüskéjét keresi.
Hagymája óriási, rögös
A szaggatottság körkörös.

A kockát én zsebre próbáltam tenni,
De az ego nem engedi megtenni.
(Nem is kéne úgy a rím nekem
Csak írnám képekkel versemet
Tele,
Tele.)

Lásd meg hát, ki ezt most olvasod
Folyik a folyam, s nem róhatod
Falba a rovátkát, számokat.
Tanuld meg élni az álmokat.
Az illúzió pereg, szilánkos
Folyna az tovább, de kiáltok :

A folyóból nem kimászva
Hagyd, vigyen a víznek árja!!!