Esküvő az éjszakai konyhában – Simon Márton legújabb verseskötetéről
Más verseknél pedig mintha kiabálna a felolvasóhang a fejemben, vagy hadarna, esetleg nem kapna levegőt, vagy beleültettek volna a gyomrába egy botanikus kertet.
Más verseknél pedig mintha kiabálna a felolvasóhang a fejemben, vagy hadarna, esetleg nem kapna levegőt, vagy beleültettek volna a gyomrába egy botanikus kertet.
Lady Marguerite tárgyalás közbeni megalázásában például a szemfülesebbek könnyen ráismerhetnek a „minek ment oda?” és a „miért öltözött úgy?” őseire…
Vajon miért szembesülünk azzal, hogy bár a statisztikák még mindig riasztók, a feminizmus már-már szégyellnivaló nézetté vált?
Diszkográfiája mégis koherens marad, mintha maguk az albumok is egy történetet mesélnének el, és kölcsönös hatással lennének egymásra.
A Pixar ezzel szemben nem tragédiákra építi az érzelmi katarzist, hanem az optimizmusra. Ha belegondolunk, a stúdió szinte összes hírhedten könnyfacsaró jelenete valójában pozitív.
Ha viszont a testünk a sarki boltból, az érzelmeink pedig egy braindance-lemezről származnak, akkor tulajdonképpen kik vagyunk? A Cyberpunk 2077 annak állít szobrot, amit a saját világától megvon: az identitásnak.
Ez a rövid idő mégis elég volt, hogy kimondja a musical egyik tanulságát: Az élet egy istenverte hullámvasút. Egyszer úgy érzed, te vagy a világ tetején, máskor meg olyan, mintha senki sem szeretne, mégis minden egyes pillanata megéri.
Még mindig a kiszámíthatatlanság és a misztikum adták meg az alaphangulatot, viszont egyre több filmkészítő próbált komolyabb, de legalábbis mélyebb téteket szabni puszta életveszélynél.
…erről szól az egész történet. A nézőpontokról. Arról, hogy mindent többféleképpen lehet látni, és semmit nem lehet egyszerűen „jóra” és „rosszra” lecsupaszítani.
Nem kapunk nézőpontokat, egyedül Arthur tapasztalatait látjuk, és mindent kénytelenek vagyunk az ő szemével nézni. A film kétharmadánál pedig kiderül, hogy ez a szem teljességgel megbízhatatlan.