Taylor Swift dalszövegei és a klasszikus irodalom

Egyre jobban bebizonyosodik, hogy Taylor Swift napjaink egyik legkiemelkedőbb dalszövegírója. A legtöbben valószínűleg a rádióban hallott, pörgősebb dalairól ismerik az énekesnőt, viszont érdemes közelebbről is megvizsgálni a szövegeit. Többen is hajlamosak elsiklani afelett, hogy dalai az audioélmény mellett bizonyos értelemben irodalmi jelleggel is rendelkeznek.

Nem titok, hogy az énekesnő előszeretettel kísérletezik különböző műfajokkal és hangzással. Diszkográfiája mégis koherens marad, mintha maguk az albumok is egy történetet mesélnének el, és kölcsönös hatással lennének egymásra. Az irodalmi utalások nem újdonságok Swift alkotásaiban, hiszen egyik legnagyobb korai slágere, a Love Story is Rómeó és Júlia tiltott szerelméből táplálkozik.

Múlt ősszel a zenész két új albummal lepte meg a rajongóit, amelyek hangulatukban is igazodnak az évszakhoz. Most, hogy ismét lehullanak az első falevelek, sokan előszeretettel pörgetik újra az albumokat, akár úton az iskolába, vagy otthon egy bögre gőzölgő tea társaságában. A dalok hallatán egyértelművé válik, hogy szerzőjük még a járvány idején is gőzerővel dolgozott – ami aztán meg is hozta a gyümölcsét. A willow című számot még a magyar rádiók is rendszeresen játszották.

A Folklore és Evermore albumok hangzásban és tematikában is összefüggnek, „testvéralbumoknak” tekinthetjük őket. Hallgatás közben több személynévvel is találkozhatunk: Ivy, Willow, Estie, Dorothea stb. Nos, ők Swift saját fikcionális karakterei, akik a dalokban elhangzott történetek főszereplői. Ezeket a karaktereket mind a saját életéből, mind az irodalomból ismert személyek inspirálták.

De nézzük is meg közelebbről, hogyan hatott az irodalom a két tavalyi albumra. Swift részéről talán bűn is lett volna nem visszanyúlni a románc nagyjaihoz, mint a Brontë-nővérek vagy Jane Austen.

“Isn’t it just so pretty to think, all along there was some invisible string tying you to me?” — Taylor Swift, invisible strings

A két személyt összekötő láthatatlan fonal bizony Charlotte Brontë 1847-es regényéből, a Jane Eyre-ből származik. Konkrétan Mr. Rochester szájából hangzik el, amikor szerelmet vall Jane-nek.  Ez viszont nem az egyetlen utalás a regényből. A mad woman című dalban Swift megidézi a viktoriánus regényekben feltűnő, a padláson élő bolond nő figuráját, ami központi szerepet játszik Brontë történetében is.

“I hope she’ll be a beautiful fool. Who takes my spot next to you,” — Taylor Swift, happiness

Ez a dal F. Scott Fitzgerald hatalmas regényéhez, A nagy Gatsbyhez nyúl vissza. A regényben Daisy lányához intézett szavait idézi fel, aki azt reméli, lánya tudatlan marad az élet kegyetlenségeivel szemben. Swiftnél ez a tudatlanság már egyértelműen negatívumként jelenik meg.

“All I want from me now is the green light of forgiveness.”

Később a dalban említésre kerül az ikonikus zöld fény is, amely a regény végén Gatsby Daisy iránti szerelmét szimbolizálja.

A no body, no crime és a tolerate it című dalok Daphne du Maurier híres regényét, A Manderley-ház asszonyát (Rebecca) idézik fel a hallgatóban. Mindkét dal egy kapcsolatot ír le, amelyben a nő egy olyan férfiba szerelmes, akinek a szíve máshoz tartozik. Így a nő érzései – bármilyen igyekezet ellenére is – viszonzatlanok maradnak. A no body, no crime tartalmaz egy konkrét utalást is, a leírt gyilkosságot ugyanolyan módon hajtják végre, mint a regényben.

Ami még a két albumot illeti, maga az énekesnő alkotói folyamata is igencsak emlékezetes volt. A tavi költőkhöz (Wordsworth, Coleridge, Southey) hasonlóan Swift is elvonult, hogy a tavas, dombos környezet stimulálja kreatív energiáit. Az Evermore deluxe változatán szerepel is egy the lakes című dal, amelyben a következők hangzanak el: “Take me to the lakes where all the poets went to die”.

Swift előszeretettel bombázza rajongóit előre be nem jelentett alkotásokkal. Talán csak idő kérdése, mikor kapjuk meg a rajongók által már sokat emlegetett Folklore-trió harmadik tagját.