Versválogatás II.
Otthont hány mókusnak adnak, gyümölcsöt teremnek, rügyeket hajtanak? Kiknek szerelme virágzott ki az árnyékukban, s azok élnek-e még együtt boldogságban?
Otthont hány mókusnak adnak, gyümölcsöt teremnek, rügyeket hajtanak? Kiknek szerelme virágzott ki az árnyékukban, s azok élnek-e még együtt boldogságban?
Ült már mellettem autóban, utazott velem a vonaton, sétáltunk együtt az esőben – gerince mindvégig sértetlen maradt, lapjai érintetlenek.
Legalább a macska csendes, míg én ugyanolyan csöndben roppanok össze a nyakamba varrt kínok alatt, amit mások csak kötelességtudatnak hívnak.
Láthatjuk, milyen végletekig képes elmenni egy őrült rajongó, ha imádatának tárgyáról van szó. Nem kell sok ahhoz, hogy egy ilyen személy fegyverré váljon.
Körülbelül a film felénél eszméltem rá, hogy (…) tulajdonképpen semmi nem akadályozza meg Natashát és Yelenát abban, hogy akciózás helyett egy tál pattogatott kukoricával befeküdjenek a Netflix elé.
Hiába válnak ugyanis a videójátékok napról napra általánosabban értékelhetővé, ha az őket képviselő szubkultúra zárkózott, dühös kisgyerekként (…) használja őket több évtizednyi (…) sérelem agresszív megtorlására.
…közösségről beszélünk, de a közösséget egyének alkotják, individuumok, és ettől olyan színes a világ. Magyar vagyok, mégsem értek egyet mindennel és mégsem csinálok úgy mindent, mint a többi magyar társam.
Enrico Casarosa filmje enyhe kultúrsokkal várhatja a gyanútlan nézőt, ám hasonlóan könnyű elmerülni az olasz Riviéra sajátos világában, mint pár éve a Coco mexikói mitológiájában…
Én megiszom veled ezt a bort. Mert én már akkor szerettelek téged, amikor egy honkorodó novemberi délután apám elhívta anyámat moziba.
Szeretném azokat a termékeket elhasználni, amiket már megvásároltam, nem kidobálni őket, hiszen azzal is szemetet termelnék.