Versválogatás
Legalább a macska csendes, míg én ugyanolyan csöndben roppanok össze a nyakamba varrt kínok alatt, amit mások csak kötelességtudatnak hívnak.
Legalább a macska csendes, míg én ugyanolyan csöndben roppanok össze a nyakamba varrt kínok alatt, amit mások csak kötelességtudatnak hívnak.
Én megiszom veled ezt a bort. Mert én már akkor szerettelek téged, amikor egy honkorodó novemberi délután apám elhívta anyámat moziba.
Látom az elkorhadt fát gúnyos jelmezeket öltve Ahogy terjedő pestisként a beton körbenőtte
Bentről nézni gyűlő viharfelhőket Először nem sietni haza időpontra érezni mit jelent az új
már megbeszéltünk mindent én és a magányos magány már mennék túl a kapun vár rám a mindenség
Az nem lehet, hogy akaratunk, néma fülekre leljen, Szabadon szárnyalni szabadságunk, Csak ami jár, az lehessen.
Várni kell a sötétre, várni kell a fényre. Sokszor várni kell a titokzatos éj csillagos egére.
Szünös-szüntelen, erőtlen erőkkel csak tőmondataik kényszerébe gabalyodom,
Féltem, hogy eljön majd ez a nap. Amikor testem önálló életet kezd el élni, lélek nélkül.
Papíron maradandóbb a Folyamat. Telón fél perc, míg két perc Fél marad.