Marionettbáb

Fülsüketítő zajra riadtam fel. Kábultan nyitottam ki a szemem reggel hétkor. Hol vagyok? Mi történik? Ilyesféle kérdések törtek fel bennem, majd ráeszméltem, hogy ébren vagyok. Nincs semmi baj, csak álmodtam. Élek s lélegzem, érzem, ahogy mellkasom emelkedik és süllyed. Minden rendben. Két kezemmel kidörzsöltem szememből az alvás utolsó maradványait. Reggel van, tehát kávéra van szükségem, hogy testemet és elmémet is működésre bírjam. Mindent ugyanúgy, ugyanolyan sorrendben végzek el minden reggel. Már egyfajta rituálé alakult ki nálam. Minden áldott reggel. Felkelek, levegőt veszek, testembe visszaköltözik a lélek, melyet este pihenésre kényszerítek. Van, aki lefekvés előtt karjáról lecsatolja karóráját, az éjjeliszekrény kemény borítására helyezi, majd reggel ismét felteszi csuklójára. Én a lelkemmel vagyok így.

Este meditálás közben nyugovóra helyezem, majd reggel hagyom, hogy visszatérjen testembe. Ma ez a spirituális élmény elmarad. Nem érzem, hogy visszaköltözne belém a lélek. Mintha az élet egy apró szikrája örökre elhalt volna. Ijedtséget érzek, átjárja egész testemet, valami nincs rendben. Elbizonytalanodom, de mégis úgy érzem, hogy folytatnom kell reggeli rutinomat. Csöndesen mozgolódom, elkészítem a kávém, és várok. Nyugtalan vagyok, pedig semmi vizsga nem áll előttem. Mi lehet a baj? Gyanakszom bizonyos dolgokra, de még a gondolatot is elhessegetem. Nem akarom, hogy beigazolódjék a gyanúm, nem-nem, az képtelenség. Vagy mégsem? Ez hihetetlen, az elmém ócska játékot űz velem. Nem tudom megakadályozni ezeket a gondolatokat, az évek során felépített korlát most e percben semmit sem ér. Pánikba esem. Még nincs minden veszve.

Van egy trükk, amit épp erre az esetre fejlesztettem ki. Sosem gondoltam volna, hogy valaha szükségem lesz rá, de mivel eléggé alapos tervet készítek minden lehetséges eseményre felkészülve, ez sem kerülte el a figyelmem. Meg kell nyugodnom, minden rendben lesz. Belégzés, majd kilégzés. Pulzusom lelassítása érdekében egy speciális légzéstechnikát gyakoroltam, épp az ilyen helyzetekre. Féltem, hogy eljön majd ez a nap. Amikor testem önálló életet kezd el élni, lélek nélkül. Amikor az ember nem tudja megállapítani az adott helyzetben, hogy mi történik, nincs kéznél az a racionális gondolkodási erő, melyet a lélek diktál belénk minden áldott nap. Ám titkon vártam ezt. Furcsa, nem? Csak az első pillanatokban ijedtem meg, amikor pedig felismertem a helyzetet, átadtam magamat neki.

Nem ezt teszi mindenki? Dehogynem! Amikor olyan helyzetekbe kerülünk, amelyek megrémisztenek bennünket, az ember elveszíti a fejét, nem tudja, mit kéne tennie. Lassíts le és lélegezz! Lélegzem, tehát vagyok. Dobog a szívem, élek. Belégzés, majd lassan kilégzés. Ezeket a mondatokat ismételgetem újra és újra. Rá kell jönnöm, hogy mi történhetett. Ezt pedig csak úgy deríthetem ki, ha teljesen átadom magam az érzésnek. Megpróbálom a lehetetlent. Lélek nélkül élni. Néha különös dolgokon gondolkozom, de ez még nem ötlött fel bennem. Vajon lehetséges lélek nélkül élni? A kérdés feltétele után özönleni kezdenek a lehetséges válaszok. A marionettbáb is lélek nélkül él. Nem ember, nem lélegzik, de a végtagjaira rögzített zsinóron mégis testét mozgásra bírják. Cselekszik, de nem gondolkozik. Nem tud. Nincs benne élet, se lélek, mégis úgy érezzük, hogy valóságos. Látjuk, érzékeljük, s mintha kommunikálna velünk. Az ember vagy más felsőbb hatalmak által mozgatott bábok így léteznek. Valaki irányítja őket. Valaki olyan, aki jóval felettük áll, nagyobb hatalommal és befolyással rendelkezik.

Megvan! Igen! Ez történt velem is! Álmomban egy ilyen nagyhatalmú erő vette át felettem az uralmat. Valami módon megakadályozta, hogy testembe visszatérjen a lélek, s így elvesztettem minden kincsem. Mit ér az ember lélek nélkül? Nélküle az emberi szív sem úgy működik. Dobog, kötelező ritmusát szigorúan betartva, de mégis máshogy. Nem érzékeljük úgy a külvilágot, sem magunkat. Ezért fontos, hogy lélekkel éljünk. Az emberi lét egy fontos esszenciája ez. A lélek nélküli élet elvesztegetett percek sorozatát, meghiúsult terveket és céltalan életet eredményez. Meg kell értenünk, hogy ha eljön ez a pillanat, minden követ megmozgatva vissza kell fordítani ezt a folyamatot. Bízz bennem, kedves olvasó, ennek ez a helyes rendje. Szemed csillogása mit érne, ha nem lenne benned élet? Tán magamat látnám visszatükröződni szemgolyód felszínén. Tudd meg, nem magamat, hanem téged akarlak látni. Azt a nemes és hatalmas értékű embert, aki benned lakozik. Mert téged Isten így teremtett meg.

Nem hitvány célból vagy e világon. Fontos terveket kell véghezvinned. Szerintem ez így működik. Mindenki okkal születik meg, s okkal cselekszik úgy, ahogy cselekszik. Minden testet a benne lévő lélek hajt. Nem vagyunk marionettbábok, érzünk, észlelünk, élünk. Nem bolyongunk céltalanul, titkon minden cselekedetünket mérnöki pontossággal terveztük meg. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Olykor az érzelmeink vezérelnek bele különböző helyzetekbe, máskor pedig az adott szituáció szerint döntünk. Megvan bennünk a választás joga, saját akaratból cselekszünk, s nem valami felsőbb hatalom irányít. Hát nem csodálatos? Azt csinálhatsz, amit szeretsz, abba fektethetsz energiát, ami számodra oly fontos, és boldoggá tesz. Csodálatos dolog ez! Ráeszméltem végre. Tudatomba eljutott már a gondolat magja, s felépítettem apránként. Elgyengültem, s olyan dolgok után kezdtem vágyódni, melyek tán soha sem lehetnek az enyémek. Ez az a pont, amikor az ember lélekben kicsit meghal. Elveszít belőle egy darabot, amikor olyan dolgokért küzd, melyek tán örökké elérhetetlenek lesznek. A folyamatos kudarcok juttatnak el arra a pontra, amikor már semminek sem tudunk örülni. Előfordul, de nem lehetetlen helyrehozni. Fel kell ismerni azt, s meg kell tenni mindent ez ügyben.

Immár értem, teljesen és világosan értem a lényeget. Semmi baj, minden rendben. Lélegzem, tehát vagyok. Dobog a szívem, élek. Belégzés, majd lassan kilégzés. Porcikáimban már érzem a bizsergést, mint mikor hosszú tél után először érzem bőrömön a tavaszi napfényt. Testembe visszatér a lélek, szemem megtelik csillogással, az életerőm megkétszereződik. Élek s létezem. A lelkem s életem ura vagyok. Soha többé nem leszek hitvány báb, akit csak úgy rángatnak a nagyobb hatalmak. Bízok magamban, és tudom, hogy minden cselekedetem létemet szolgálja. Okkal vagyok itt, s okkal vagy itt Te is. Ne hagyd, hogy mások irányítsanak, ne hagyd, hogy megfosszanak tested kincsétől. Lélegzel, tehát vagy! Dobog a szíved, élsz! Ember vagy s nem lélektelen marionettbáb!