A Nielsen piackutató cég elemzése szerint a drogériák forgalma közel 60%-kal, míg a szupermarketeké 40%-kal emelkedett. A statisztikák azt is kimutatták, hogy az emberek nem járnak többször vásárolni, viszont óriási többletet visznek haza minden alkalommal.
Önkéntes egyszerűség. Hogy miért nem magától értetődően ez az életformánk? Erősen a fogyasztói társadalom hibáztatható e téren. Az ember társas lény, követi a másikat, beállunk a sorba, de nemcsak a bevásárlóközpontokban, hanem minden új trend felvillanásakor is. Újat, gyorsan, minél többet és minél gyakrabban.
Ez a világvége, Drága. Itt ér véget minden, innentől már csak Hátrafelé fordulva tekinthetünk vissza A mögöttünk még zöldülő lombokra, Miknek erezeteiben ott csörgedeznek még Pillanataink.
Ha nem is az egész probléma alapja, de mindenképp olaj a tűzre, hogy a mozik többségét is látszólag mennyire hidegen hagyja az egyszerű tény, hogy filmekkel foglalkoznak.
Azt hiszem, mostanában a legfájdalmasabb mondat, amivel az ember szembesülhet a gyógyszertár és drogériák kirakatát nézve, a következő: NEM KAPHATÓ KÉZFERTŐTLENÍTŐ.
Meddig vagyunk képesek elmenni azért, hogy kedveljenek bennünket? Megalázzuk ezért a rászorulókat, hátrányos helyzetűeket? Életveszélybe sodorjuk-e magunkat? Megerőszakoljuk-e annak a tanárunknak a lányát, akire éppen pikkelünk?
Ez a vers csak odaégett ebéd egy olcsó, zacskósleves, és ráfeledkeztél, hogy kész a kávéd, fejbe rúg, de édes.
Kedves Hölgyeim! Ezek azok a kérdések, amikre nem fogunk választ kapni egy toxikus férfitől. Higgyétek el nekem, nem mi vagyunk kevesek. Nem mi, akik maximális erőbedobással tettük oda magunkat!
Újra és újra felütöm a lapokat, átolvasom a bejelölt sorokat, visszavágyok az első olvasás izgalommal és aggodalommal teli óráiba.
Aztán megérti. Az olvasó egyszeriben látja, ahogy az emberi lét alapvető pilléreit forgatják ki a szeme előtt.
