Életek darabokban
Megragadom a pillanatot, vagy mi. Ragadnám, de a pillanat valójában 2 óra 7 percnyi játékideig futott. Beszippantott az elején, és a végéig kitartott.
Katonák, császárok és sámánok – Mákháború-trilógia
Kedvükre lehet azoknak, akik kifejezetten a realitás elől menekülnek, s azoknak is, akik szívesebben maradnak a valóság talaján.
A felemelkedés pillanata
Melinda Gates sokszor egyedüli nőként állt helyt az informatika és a szoftverek világában, és ez ráébresztette őt arra, mennyire fontos a nemek közti egyenlőség kivívása akár a munkakörnyezetben is.
Hamilton – a friss és intelligens musical
Egyre gyakrabban futhattunk véres véleménycserékbe ártatlannak tűnő kommentszekciókban, újra és újra láttam felbugyogni a kérdést: mégis miért kell keverni a művészetet és a politikát? Bevallom, ez zavarra adott okot.
L’ecsó-musical színpad nélkül
Ami kreatív időtöltésnek indult, az új év elején megkapta a teljes Broadway-kezelést, és ezek felett még egy jótékony célhoz is hozzájárult.
Az irodalom karácsonyi díszei
Az irodalom hangulatteremtő készsége vitathatatlan, érthető hát, ha végső kétségbeesésemben a fahéjillat és Dean Martin éneke mellé segítségül hívom Dickens varázsát is.
Egy show a halálról
Ez a rövid idő mégis elég volt, hogy kimondja a musical egyik tanulságát: Az élet egy istenverte hullámvasút. Egyszer úgy érzed, te vagy a világ tetején, máskor meg olyan, mintha senki sem szeretne, mégis minden egyes pillanata megéri.
Az elmaradhatatlan rémtörténetek
A ropogó levelek, gőzölgő tea és lustán szálló köd teremtette atmoszféra az évek során megszerettette velem az őszt, nem tudok hát nem olvadozó lélekkel viszonyulni valamihez, ami ennyire megtestesíti a kedvenc évszakom.
Hogyan akadályozzuk meg a világ végét
Ahhoz, hogy igazán megértsük az angolok stílusát, mindenképpen angolul kell a műveket befogadni. Ez erre a könyvre is igaz, hiszen a zsenialitásának egy része magában a nyelvezetében rejlik.
Könyvajánló: saját felelősségre
Némelyik regény megköveteli, hogy egy részünk csatlakozzon hozzá a könyvespolcon. Kiszakít belőlünk egy apró darabot minden egyes elolvasott sorral, magába szívja, aztán ott lapul éveken át akkori énünk kis szelete az oldalak közt, mintha sosem lett volna a miénk igazán.