Csendtől az ovációig – A CODA útja
…rendkívül inspiráló látni, ahogy Sian Heder filmje egy kis magból a filmvilág csúcsára nőtte magát, és hogy a már-már földöntúlian lelkes stáb mekkora eksztázissal képviseli azt az utazás kezdete óta.
…rendkívül inspiráló látni, ahogy Sian Heder filmje egy kis magból a filmvilág csúcsára nőtte magát, és hogy a már-már földöntúlian lelkes stáb mekkora eksztázissal képviseli azt az utazás kezdete óta.
Nehéz kifejezni, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy a Disney-logó alatt valaki betoljon a konzervatív álomvilágban élő amerikaiak orra alá egy ennyire természetes, magabiztos történetet a női létről…
Mintha olyan dolgokba nyernénk betekintést olvasóként, amiket nem szabadna látnunk. Kellemetlen mélységekig ás az elmében.
Sem a szituációk, sem pedig a látvány terén nem riad el a szokatlan megoldásoktól, melyeket nem fogok ellőni, de higgyétek el, nagyon régen láttatok ennyiféleképpen izgalmas közönségfilmet.
Terjedelmes sorozat. Napok alatt kivégeztem. És teljes önbizalommal állíthatom, hogy ennek az egyszerre gyűlölt és imádott műnek hála újra szeretek olvasni.
Nappal a forró, fiatalos színek és a nagyvárosi fakóság ütközése alapozzák meg a film lendületét, míg az éjszaka egyhangúságát a fények és tükröződések játéka csettinti romantikussá.
Más verseknél pedig mintha kiabálna a felolvasóhang a fejemben, vagy hadarna, esetleg nem kapna levegőt, vagy beleültettek volna a gyomrába egy botanikus kertet.
A kamera nemcsak statikusan prezentál, de üldöz, sarokba szorít, tolakodik, gyakorlatilag a film szótlan narrátora.
Legyen szó szerelemről, barátságról, vagy az önmagunkkal kialakított kapcsolatról. Nem helyezi egyiket sem piedesztálra, egyiket sem nézi le, nem kategorizál.
A könyvesboltok is leporolják Dickens novelláinak gyűjteményét, a polcokon megjelennek a szeretet ünnepéről szóló régi és új történetek.