Vacogva tértem magamhoz egy padon. Lassan sikerült összeszednem magam, az éjszaka emlékei homályosan derengtek. Lívia már biztos teljesen kikészült. Gyalog indultam el, jobb lesz, ha kiszellőztetem a fejemet a hisztiroham előtt. Felkerestem mindenkit, akit ismertem közülük. A nőről senki sem tudott semmit.
A tükörben ott állt anyukám. Ugyanolyan volt, mint a régi fényképeken. Kék szeme, széles mosolya és hullámos barna haja volt. Még az sem volt gyanús, hogy ugyanaz a ruha volt rajta, mint az éjjeliszekrényemen lévő fotón.
A Nielsen piackutató cég elemzése szerint a drogériák forgalma közel 60%-kal, míg a szupermarketeké 40%-kal emelkedett. A statisztikák azt is kimutatták, hogy az emberek nem járnak többször vásárolni, viszont óriási többletet visznek haza minden alkalommal.
Önkéntes egyszerűség. Hogy miért nem magától értetődően ez az életformánk? Erősen a fogyasztói társadalom hibáztatható e téren. Az ember társas lény, követi a másikat, beállunk a sorba, de nemcsak a bevásárlóközpontokban, hanem minden új trend felvillanásakor is. Újat, gyorsan, minél többet és minél gyakrabban.
Ez a világvége, Drága. Itt ér véget minden, innentől már csak Hátrafelé fordulva tekinthetünk vissza A mögöttünk még zöldülő lombokra, Miknek erezeteiben ott csörgedeznek még Pillanataink.
Habár mind a szlovák Nemzeti Tanácsban, mind a magyar Országgyűlésben megcsappant a jelenlévő képviselők száma a kialakult helyzet miatt, a szlovák politikusokon mégis van maszk. Kormánypártoktól és ellenzéktől függetlenül. Sajnos ez is költői kérdés: vajon a magyarországi politikusok méltóságán csorbát fogna az, ha egészségügyi maszkban mondanák el azt a tisztelt ház előtt, amit szeretnének? Ezzel…
Ha nem is az egész probléma alapja, de mindenképp olaj a tűzre, hogy a mozik többségét is látszólag mennyire hidegen hagyja az egyszerű tény, hogy filmekkel foglalkoznak.
Azt hiszem, mostanában a legfájdalmasabb mondat, amivel az ember szembesülhet a gyógyszertár és drogériák kirakatát nézve, a következő: NEM KAPHATÓ KÉZFERTŐTLENÍTŐ.
Az égigérő paszulyon ülsz és a levél alattad egyszer csak lehullik. Zuhansz és nem tudod meddig fog tartani, de azt igen, hogy a követező levélről is le fogsz esni. Megint csak zuhansz és már nem érted, bármelyik levél ilyen könnyen lehullhat? Bármikor csak úgy lelehet esni róla? Két fontos levél hullot le egymás után. Szeretted…
Meddig vagyunk képesek elmenni azért, hogy kedveljenek bennünket? Megalázzuk ezért a rászorulókat, hátrányos helyzetűeket? Életveszélybe sodorjuk-e magunkat? Megerőszakoljuk-e annak a tanárunknak a lányát, akire éppen pikkelünk?
