Nők az oltár mögött…?
Ezenkívül szöveges és vizuális töredékek ábrázolják a nőket az egyház aktív tagjaiként, ami nem kis fejtörést okoz, hisz a római keresztény egyház belső hierarchiája teljes egészében férfiorientált, amiben nincs helye nőknek… vagy mégis?
Írta: Czinege Noémi
Merült már fel bárkiben is a kérdés? A római katolikus egyház működése és hierarchiája ma már mindenkinek olyan természetes, mint levegőt venni. A hívők vagy akár a nem hívők sem gondolkoznak rajta, vajon miért működik pont így, és pláne nem tesszük fel a kérdést, hogy így volt-e ez évszázadokkal ezelőtt is.
Nemrég a kezembe került egy rövid tanulmány Ivan Folettitől, aki könyvében végigvezeti az olvasót a III – VI. századi Szűz Mária-ábrázolásokon, hogy belátást kapjunk Nikodim Kondakov elméletébe. Kondakov egy orosz művészettörténész volt a századforduló idején. A 20. század elején publikálta hipotézisét, miszerint az ókereszténység idejében megfigyelhető a műtárgyakon az összefüggés Mária öltözéke és a diakónusok ruházata között. Ettől kezdve számtalan tudós szentelt figyelmet a kérdésnek, hogy vajon milyen szerepük lehetett a nőknek az egyházon belül és a keresztény szertartásokban. Ezenkívül szöveges és vizuális töredékek ábrázolják a nőket az egyház aktív tagjaiként, ami nem kis fejtörést okoz, hisz a római keresztény egyház belső hierarchiája teljes egészében férfiorientált, amiben nincs helye nőknek… vagy mégis?
San Venanzio-kápolna, Lateráni bazilika, Róma, VII. sz. / Forrás: pinterest
A 60-as évekbeli vatikáni zsinat épp azért került megrendezésre, hogy „friss levegő áradjon be az egyházba”, nyilatkozta XXIII. János pápa. A zsinatot végül VI. Pál pápa fejezte be, aki teljes mellszélességgel kiállt a keresztény hagyományok mellett, amiket eddig alkalmaztak. Mindig is érdekelt, hogy az egyház miszerint tartja meg egyes tradícióit és veti el a többit. Vegyük például a cölibátus intézményét: az önmegtartóztatás mindig fontos keresztény erénynek számított, ugyanakkor sokáig nem volt követelmény. Majd I. Gergely pápa a VI. század végén a felszentelés feltételévé tette, nem igazán az erkölcsösség védelme céljából, mintsem hogy a birtokok ne csúszhassanak ki az egyház kezei közül.
A diakonisszák több írásos feljegyzésben is helyet kapnak, mind keleten, mind nyugaton – fontos megjegyezni, hogy még a nagy egyházszakadás előtt járunk, így egy egységes keresztény vallás létezik az egész Római Birodalmon belül. Egyes szövegek a diakonisszát, mint a diakónus feleségét emlegetik, szír szövegek a keresztelői rituálékkal összefüggésben használják, de van pár írás, ahol egyszerűen csak női diakónusként említik őket. Pápai iratok és zsinati kánonok tanúsítják, hogy a nők aktív szerepet játszhattak a vasárnapi liturgiában. Ezeket sok pápa és püspök igyekezett cáfolni és eretnekségnek tulajdonítani, de felmerül a kérdés, vajon miért. Miért olyan fontos eltörölni a nők szerepét az egyházból (azon kívül, hogy az apostolok és Jézus férfi volt)? Az antik civilizációban a nőket tisztátalannak tartották a vérzésük miatt, ez később jó indokként szolgált, hogy ne járulhassanak az oltárhoz. Ám, hogy csupán a menstruáció szolgáljon indokként egy vallás hierarchiájának felállításában…
Mária látogatása Erzsébetnél, Sz. Euphrasius bazilika, Poreč, 553 után / Forrás: https://etc.usf.edu/clippix/picture/pore-cathedral-of-eufrasius-mosaic-south-side-of-apse-visitation.html