Örökzöld mitológia III: Halászháló

Sokat változik a világ és az irodalom ennyi év alatt – az ember már kevesebbet. Ezért is olyan élvezetesek ma is a mítoszok, de ezért is van szükség némi átszabásra ahhoz, hogy igazán élvezetesek legyenek. Értelemszerűen a mai szerzők maguk mögött hagyják az elavult antik értékrendszert és társadalmi megkülönböztetéseket – amennyire azt a mitológia és az istenek szövevényes rendszere, valamint a történelmi tényanyag engedi. Kifejezetten népszerű tendencia a kortárs világirodalomban a görög mitológia legendás nőalakjait helyezni piedesztálra – olvasóként végre lapokra nyomtatva látjuk kibontakozni szeretett hősnőinket. Kezükbe veszik sorsukat, és a szerzőknek hála csupasz lelkük mélyébe is betekintést nyerünk.

A friss felhozatal között kutatva kénytelen voltam ráeszmélni, hogy túl sok a hal a tengerben ahhoz, hogy mind megkapja a megérdemelt figyelmet. Ezért hát egy áttekintéssel készültem azokból a könyvekből, melyeknek egyedüli célja, hogy a nők írják a történelmet.

A következőkben említett könyvek mindegyike az utóbbi három évben látott napvilágot, és ha nem is aratott mindegyikük elsöprő sikert, a célközönség megadta nekik a kellő figyelmet ahhoz, hogy ebben a szemlében helyet kapjanak.

Idén májusban jelent meg Jennifer Saint regénye, az Ariadne. A magyar fordítás várat magára (ez egyébként egy viselkedési minta az említésre kerülő könyvek esetében), a reakciók pedig vagy teljes odaadásról, vagy langyos közönyről árulkodnak. Aki ismeri a krétai hercegnő történetét, annak a fülszöveg kínálta tartalom nem sok meglepetést nyújthat: Ariadné mindent feltesz a szerelemre, és segít Thészeusznak megölni a Minótauroszt. A könyv azonban mást is ígér: „…a görög mitológia elfeledett nőit helyezi vissza a történet középpontjába, amint egy jobb világra törekednek.” És bár sokan úgy tartják, ez a könyv töltötte be a Madeline Miller hagyta tátongó űrt lelkükben, olyanok is akadtak, akik erős túlzásnak tartották a feminista vonulat hangsúlyozását – Ariadné karaktere mindvégig passzív, és a cselekmény célja inkább az, hogy lealacsonyítsa a férfiakat, nem pedig az, hogy egyenértékűvé tegye velük a nőket.

Nagyobb sikert aratott a 2019-ben megjelent A Thousand Ships, mely a görög mitológia női karaktereinek ad hangot. A teljes egészében női szemszögből – méghozzá több nő szemszögéből – megírt regény cselekménye Trója bukásával indul, és a háborút és annak következményeit elszenvedett nők sorsát tárja az olvasók elé. A fejezetek között találkozunk többek közt Kalliopé, Kasszandra, Briszéisz és Pénelopé alakjával. Annak ellenére, hogy a cselekmény egyértelműen a mitológiából táplálkozik, a visszajelzések alapján azoknak is élvezetes olvasási élményt nyújt, akik mindeddig óvakodtak a mítoszok zűrzavaros világától.

Az A Thousand Ships szerzője, Natalie Haynes egyébként 2020-ban is előállt egy görög mitológiai történeteket bemutató kötettel. A Pandora's Jar: Women in the Greek Myths címet viselő könyv elsöprő sikerrel tört be a könyvpiacra. Az ambiciózus alkotás egészen mélyről merít, és könyv lapjaiba zsúfolja a trójai mondakör, a thébai mondakör, az argonauták és Héraklész történeteit – a női szereplőket egyenrangúvá téve a férfiakkal. Gondos munkával készült kötet, mely igazi csemege a mitológia szerelmeseinek. Az eddigi alkotásokkal szemben itt a szerző inkább arra törekedett, hogy a könyvből tanulni lehessen – ahogy a fülszöveg is figyelmeztet, non-fiction kötetről beszélünk, mely részletessége és tág témaköre miatt nem feltétlen nyújt teljes (és érthető) élményt azoknak, akik nem ismerik a mítoszokat.

Pat Barker The Silence of the Girls című regénye az Iliász történéseit meséli újra, csak ezúttal Briszéisz szemszögéből. A cselekmény a lány otthonának elfoglalásával kezdődik – az erkélyről nézi végig, amint a görög katonák lemészárolják a város összes férfiját. Látja Akhilleuszt, a neves harcost, akire ő nagy hős helyett kegyetlen gyilkosként tekint. És épp ez a kegyetlen gyilkos kapja meg őt is, mikor rabnőként elhurcolják a görögök.

Az elszenvedett traumák és új társadalmi helyzete Briszéiszt passzívvá, hangját a valóságtól némileg leválasztottá és disszociálttá teszi – a fájdalom ködén át tekint mindenre, ami körülveszi, amit tesznek vele, amit másokkal tesznek jelenlétében. Sokan épp ezt kritizálták. Egy feminista regénytől erős, tettre kész női főszereplőt vártak, aki visszaüt, aki harcol, aki nem enged. Briszéisz nem felejt, de csupán árnyként tengődik Akhilleusz sátrában, mely a szó szoros értelmében börtöne is. Mások azonban jogosan emelték ki, hogy Briszéisz helyzetében az épp elég erő volt, melyet viselkedésével és tűrőképességével tanúsított. Hasonló panaszt emeltek az ellen, hogy továbbra is a férfiak kapnak központi szerepet, még mindig ők cselekednek, mindössze annyi változik, hogy egy nő szemén át nézzük elrettentő és visszataszító tetteiket. Talán a könyv címe és a világ, melyben a történet játszódik, magyarázatul szolgál arra, miért épp így íródott a regény.

A könyv egyébként a Women of Troy sorozat kezdőkötete. A második rész The Women of Troy címmel idén nyáron került a könyvesboltok polcaira, és egyúttal az első részt kedvelő olvasók szívébe. Natalie Haynes fiktív regényéhez hasonlóan több nő életét követi figyelemmel a cselekmény azon pontjától, ahol az első rész véget ért. A várandós Briszéisz, a megtört Helené, a jóslatoknak búcsút intő Kasszandra… Mindannyian megszenvedték a háborút, végignézték Trója bukását. A harcosok indulnának haza, azonban a várva várt szél hiányában kénytelenek a felégetett város árnyai közt várakozni – a nők társaságában.