Vagyunk és maradunk – A 38. Gímesi Művelődési Tábor

„Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely” – hallhatjuk a már ikonikussá vált Pál utcai fiúk musical (Vígszínház) „Mi vagyunk a Grund!” című dalában, és olvashatjuk immáron méltó helyén, a Gímesi Művelődési- és Gólyatábor ez évi kopjafáján.

A tábor hétfőn (09.02.) kezdődött, de a lelkes szervezők már vasárnap megérkeztek, hogy a semmiből valamit teremtsenek. Mindenhol cipekedő, festő, ásó, kalapáló, takarító embereket láthattunk, akik önmagukon túlteljesítve gyúrják késszé a tábort, szusszanásig.

A valódi „gímesi időszámítás” mindig a gólyák érkezésétől számítódik. A staffcsapat már izgatottan, a két pavilon ajtajain kikukucskálva, PIPIskKEdve versenyzett, hogy ki fogja elsőként megpillantani az érkező táborozókat. A pavilonba repülő, majd befészkelő gólyákat eligazították a szervezők, majd Kiskabesz ismertette velük az első Gímesi-challenge, a „Zoknis gyilkos” szabályait.

Táborozóink már az első nap vérszemet kaptak, és a hét végéig meg sem állt a gyilkolászás. Olyan gyorsan felvették a fordulatot és magukba szippantották a gímesi életérzést, hogy a szervezők a másnapi (nagyon-nagyon-nagyon kora reggeli) staffgyűlésen tátott szájjal dicsérték a táborlakókat. Valami hasonlókat mondtak:  „Az idei gólyák az első este olyan bulit csaptak, mint a többiek az utolsón se!”.

Kedden megkezdődtek a véget nem érő programok, a csapatjátékok, az egyetemi városok szerinti foglalkozások, amelyek oly színessé tették az egész hetet.

A GMT (Gímesi Művelődési Tábor) ZeneZugját Iván András vezette, ahonnan mindig muzsika szűrődött ki. A kézműves sátor alatt Petrával (aki nem a kőműves szekció vezetője) lehetett bögrét, vászontáskát festeni. A katonai sátor olyan előadásoknak adott otthont, mint Dr. Szarka Ádám (MC Csuti) laposföldkutató magasröptű előadása, a VándorLáss útibeszámoló, vagy éppenséggel a bazdmefga is ott szóvirágzott (Szóvirágok előadás), és a Slam Poetry fellépői is itt beszéltek rímekben.

A nagy sátor alatt Éliáš Dominika (főszakács, specialitása: Pogácsa) beszélgetett az első regényét nemrég publikált Mucha Dorkával a Puncsról. Az Esterházy Akadémia ismerette programját, és a frissen induló projektjeit, Katona Flóra beszélt a Rákóczi Szövetségről és még sok-sok más.

Az esti órákban, egész héten DJ Peter nyomatta itt a jobbnál jobb muzsikákat, kivéve az utolsó estét, mikor a ZSEB zenekar koncertezett.

A tábor ikonikus helyei közül megemlíteném még a Klinikát, ahol Kocskovics Kitti és Erb Kotiers Rebeka vezetésével mindig készültségben álltak a Klinika felkent doktorai, ha az embert veszettkutya harapta meg.

A nagyszínpad előtt nem véletlenül nem maradt fű a táncoló talpaktól. Fellépett a tábor himnuszát éneklő Estendøn zenekar és a komáromi Night Ride.

A Klinikával szembeni sátorban, ahol reggel-délben-este Csilla és Emi osztotta a napszaktól függő étkezést, volt egy fan-tasz-ti-kus táncház Kristóf Bálint vezetésével, az utána következő jammelés pedig megfizethetetlen hangulatú volt.

Utolsó nap ellátogattunk a gímesi várba, (Tudtad-e, hogy Lillácskának megkérték a kezét?) felavattuk gólyáinkat, hogy a jövendőbeli egyetemi városukban majd jól megcsinálhassuk a „gólyaröptetést“, és Kabesz kiértékelte az egész heti csapatjátékot, amelyet a Habtest Hadtest nyert.

Végül az este és a tábor zárásaként eljött a kopjafaavatás. "Megfigyelhettük, hogy Öcci (Ambrus Dávid) kezei között hogy lesz egy darab farönkből valami, ami a hét minden kézfogását, koccintását, darázselhajtását, a tábori felső magadra húzását magába foglalja" – mondta mindezt Fodor Péter, a Gímesi Művelődési Tábor főszervezője, aki olyan beszédet mondott, hogy szem nem maradt szárazon, és felavatta a kopjafánkat. Mert a miénk.