Dark academia – avagy megint menő tanulni
Az irányzat sikere többnyire abban rejlik, hogy sokak számára imponáló az antikváriumokban való lézengés vagy az esős napokon olvasás esztétikai szépsége.
Az irányzat sikere többnyire abban rejlik, hogy sokak számára imponáló az antikváriumokban való lézengés vagy az esős napokon olvasás esztétikai szépsége.
Ez a rövid idő mégis elég volt, hogy kimondja a musical egyik tanulságát: Az élet egy istenverte hullámvasút. Egyszer úgy érzed, te vagy a világ tetején, máskor meg olyan, mintha senki sem szeretne, mégis minden egyes pillanata megéri.
Végső soron ezért érti meg a nagyközönség minden filmjét. Mert a matematika, statisztikák vagy a jogi zsargon mögött mindig ott dobog egy sérülékeny emberi szív, ami által a társadalmunk legbonyolultabb koncepcióit is egy pillanat alatt átérezhetjük.
Ha nem is az egész probléma alapja, de mindenképp olaj a tűzre, hogy a mozik többségét is látszólag mennyire hidegen hagyja az egyszerű tény, hogy filmekkel foglalkoznak.
Manapság már azt gondoljuk, sokkal okosabbak vagyunk, és nem lehet minket a médián, vizuális művészeten keresztül manipulálni. Mégsem kell messzire mennünk, hogy a propaganda eszközeivel találkozzunk.
De még így is arra jutottam, hogy az életünk végtelenül szürke és sivár lenne, ha nem olvashatnánk, járhatnánk színházba, hallgatnánk zenét vagy csak huppannánk le a fotelba egy film kedvéért.
Egyértelművé válik, mi a koncepció célja: a művészetet kívánják menedékként felajánlani mindazoknak, akik szeretnének elhatárolódni a társadalomtól és annak veszélyeitől.