Dark academia – avagy megint menő tanulni
Az irányzat sikere többnyire abban rejlik, hogy sokak számára imponáló az antikváriumokban való lézengés vagy az esős napokon olvasás esztétikai szépsége.
Írta: Fodor Sylvia
Napjainkban egyre többször találkozhatunk a dark academia kifejezéssel. Főleg azok számára lehet ismerős, akik már otthonukként tekintenek a közösségi médiára. Általában humoros, irodalmi témájú vagy „style inspo” posztok formájában találkozhatunk a dark academiával. Na, de mit is takar maga az elnevezés, és mennyire számít újdonságnak?
A dark academia egy már-már szubkultúrának tekinthető esztétikai irányzat. Hívei a tudásért, valamint az életért lelkesednek. Gyakran példaképként szolgálnak a nagy romantikusok és a tavi költők is. Szűkebb értelemben véve az irodalom, a filozófia, valamint a görög és latin nyelv állnak a középpontban. Másképp minden, ami a tanulással hozható összefüggésbe, az a dark academia hatáskörébe tartozik – bár ezt többen ellenzik.
Az irányzat megjelenése és kiteljesedése nagyban összefügg azzal, hogy az elmúlt évtizedben ismét divatossá vált az olvasás a fiatalok körében. Az egyes alkotásokban gyakori téma a halál – konkrétan a gyilkosság –, a tiltott szerelem és a bűn. A rajongók többsége a dark academia alapkövének tartja Donna Tartt A titkos történet (1993) című regényét. Sokak szívébe belopta magát a vermonti egyetemistákból álló baráti kör, akik rajonganak a klasszika-filológiáért, ám kétséges morálokkal rendelkeznek. A karakterek stílusa és életvitele napjainkig inspirációként szolgál mind olvasók, mind írók számára. Tartt 2014-ben megjelent regényével – amelyben szintén kulcsfontosságú szerepet játszik a művészet – elnyerte a Pulitzer-díjat is.
Kétség sem fér hozzá, hogy a tudás utáni vágy mindig is jelen volt az emberekben. Szóval mi lehet az oka annak, hogy ez a vágyódás lavinaként, mégpedig a dark academia formájában sújtott le ránk újra? Sokak szerint ehhez nagyban hozzájárult M. L. Rio 2017-ben megjelent műve, az If We Were Villains, melyet A titkos történet „testvérregényének” tartanak. Hasonló témákat dolgoz fel, ezt viszont sajátos, egyedi módon teszi.
Idén az irányzat egy újabb irodalmi alkotással gazdagodott. A These Violent Delights Micah Nemerever debütáló regénye. Az olvasók szinte azonnal ráragasztották a dark academia címkét, és ezt jogosan is tették. A mű teljes mértékben megfelel a kritériumoknak. Bár a cím megtévesztő lehet, nem egy Rómeó és Júlia-átdolgozással van dolgunk. Legalábbis nem a szó szoros értelmében. Két egyetemista barátságáról olvashatunk, ami fokozatosan egy destruktív kapcsolattá alakul át. Akárcsak más dark academia regény esetében, itt is fontos szerepet játszik az ember természetéből adódó vágya, hogy beilleszkedjen egy magasabb társadalmi csoportba, s lenyűgözze társait. De vajon meddig fajulhat egy versengéssel és megszállottsággal teli kapcsolat?
A dark academia nemcsak kizárólag az irodalomban terjedt el, de a filmvilágban is találkozhatunk vele. A „sötét akadémikusok” nagy kedvence a Holt költők társasága (1989) és az Öld meg kedveseid (2013) című filmek. Szintén megemlíthetjük a The Riot Club-ot (2014), amely bár kevesebb figyelmet szentel a tanulásnak és a tudás kétségbeesett keresésének, mégis akadémiai környezetben játszódik, további jellemző témákat feldolgozva.
