Peregrinus lelkek a költészet otthonában
Tőzsér egy olyan egyedi poétikát teremt, amelybe átemeli a régi kor nagyjait, s azok így egy teljesen más kontextusban, teljesen más értelmezési szempontok alapján figyelhetőek meg.
Tőzsér egy olyan egyedi poétikát teremt, amelybe átemeli a régi kor nagyjait, s azok így egy teljesen más kontextusban, teljesen más értelmezési szempontok alapján figyelhetőek meg.
már megbeszéltünk mindent én és a magányos magány már mennék túl a kapun vár rám a mindenség
Az nem lehet, hogy akaratunk, néma fülekre leljen, Szabadon szárnyalni szabadságunk, Csak ami jár, az lehessen.
Várni kell a sötétre, várni kell a fényre. Sokszor várni kell a titokzatos éj csillagos egére.
Szünös-szüntelen, erőtlen erőkkel csak tőmondataik kényszerébe gabalyodom,
Papíron maradandóbb a Folyamat. Telón fél perc, míg két perc Fél marad.
a számban van az emberek íze pedig ebben a bio világban én is vegán vagyok
fejtenélek, bevallom, de valahogy sose futsz ki az anyagból, lehet, közösen kellene kikopnunk egymásból, Vagy megtartlak felvarrónak,
Minden nap egy új lap, radírozni nem ér, Becsapod a holnapod.
Sem csepergés, Sem csapás, Ébredező Rügyfakadás Kell!