Versválogatás I.
Vér vesz körül, Tengerré válik, Lelkem kinyílt, Porhadásig.
Vér vesz körül, Tengerré válik, Lelkem kinyílt, Porhadásig.
Le akartam hozni a csillagokat, hogy lásd, mennyi csoda van ezen a világon. Ha kérted volna, mind a tiéd lehetne már.
Így szeret, görbén, esetten, S széppé tisztul sebzett testem, Ha csupasz fürdet a kádban: Kicsi házam, kicsi házam.
Ez a világvége, Drága. Itt ér véget minden, innentől már csak Hátrafelé fordulva tekinthetünk vissza A mögöttünk még zöldülő lombokra, Miknek erezeteiben ott csörgedeznek még Pillanataink.
egy kapu rozsdás. elég gyengén ingatni: nyílik a másik.