Két daru
Elmarad az örvény, elmarad a madár. A Távolba feszül át a fájdalom.
Elmarad az örvény, elmarad a madár. A Távolba feszül át a fájdalom.
A végtelen forog, keresve mindig ragyog. Auróra Borealis rajta, a falon. Eonok telnek, csillagok halnak, hullanak. Templomod oszlopai a porba omlanak.
Az olvasó ott kezd el először gyanakodni, mikor megjegyzi, hogy „igazán nagy súly ez [a megjelenést megelőző elvárások] egy ilyen apró fiatal nő vállára”, de ezt még elintézi egy izmosabb szemforgatással.
Belépve kis szobádba A kabátod mellé akasszál Rakj körbe az albumokkal Amiket mellettem lapoztál
Míg a gettókban mozgó női futárok példaképnek számítottak minden ellenálló szemében, az erdőben, vidéken mozgó zsidó partizánnők többsége elnyomta személyiségét…
sötét felhők közt gondolatébresztő békés leselkedő zavarja álmom
Álmok és valóság, grandiózus szettek és hiányos belterek kreatív váltakozásán keresztül épül fel Herbert melankólikus világa, ami viszont kínosan egyértelmű, hogy nem vászonra íródott.
A játék keretein belül minden egyes személy élete ugyanolyan jelentéktelenné és eldobhatóvá válik. A különbség abban nyilvánul meg, ki meddig képes elmenni a győzelem érdekében.
Agyonidealizált elsőszülöttem azóta nélkülem éli világát, meghódítva hideg őszi reggeleket és közepesen tömött vonatokat. El kell tudni engedni őket, nincs mese.
Mázoljuk ki a szobánk falát fehérre, s engedjük, hogy a nap sugarai felfessék rá a mosolyod.