Óda egy animációs stúdióhoz
A Pixar ezzel szemben nem tragédiákra építi az érzelmi katarzist, hanem az optimizmusra. Ha belegondolunk, a stúdió szinte összes hírhedten könnyfacsaró jelenete valójában pozitív.
Teljes káosz(kár) – Egy élménybeszámoló
Valami azonban már ekkor sem fekszik. (…) A kezdetben rokonszenves hangulat fokozatosan kiszárad, ahogy kategória követ kategóriát, beszéd beszédet, a néző pedig maga sem érti, miért nem alszik.
Űropera az egységről, avagy a Mass Effect zsenialitása
A Mass Effect nem akadálypályaként kezeli a narratíváját, aminek puszta leküzdéséért kijár a „jó” befejezés, hanem ideológiai húsdarálóként, melyben az egyetlen jutalmunk a döntés szabadsága – feltéve, hogy kiérdemeltük.
Életek darabokban
Megragadom a pillanatot, vagy mi. Ragadnám, de a pillanat valójában 2 óra 7 percnyi játékideig futott. Beszippantott az elején, és a végéig kitartott.
Szürke pusztai hétköznapok sokszínűsége
Már-már úgy érződik, mintha Zhao a társadalmunk színfalai mögé kísérne, távol mindentől, amit tradicionálisan a kapitalista világ szüleményének tartunk.
A hercegnő, a járvány és a pacifista sárkány
A történet elején felszínesen, előítéletesen bemutatott népek fokozatosan emberibbé válnak a mellékszereplőkön keresztül, a néző pedig Rayával együtt jön rá, hogy igazából mind egy hajóban eveznek.
Egy sakkdráma semmiből jött sikerének képlete
Szerintem Beth életútja épp attól lesz különleges, hogy soha nem hagyatkozik bonyolult képekre vagy asszociációkra, helyette a felszínt csiholja a lehető legfényesebbre.
Szexuális ellenragadozó
Tudatosan kezeli az általa feldolgozott jelenség komplexitását, figyelembe veszi a bűnbánat, a változás lehetőségét, viszont a megértés közben egy pillanatra sem söpri a szőnyeg alá a problémát, ahogy ugye a képernyő túloldalán előszeretettel tesszük.
A Cyberpunk 2077 önkritikája (spoilermentes)
Ha viszont a testünk a sarki boltból, az érzelmeink pedig egy braindance-lemezről származnak, akkor tulajdonképpen kik vagyunk? A Cyberpunk 2077 annak állít szobrot, amit a saját világától megvon: az identitásnak.
Christine McPherson vs Lady Bird – Avagy filmkritika három év távlatából
Hiszen pont a megszokott rendszer, a kisváros parkolói, az élelmiszerüzletek sorainak párhuzamossága az, ami Lady Bird számára kevés – legalábbis önmagához mérten.