Végezetül pedig annyit mondok, kedves Olvasó, hogy egyszer te is látogass el a Balkánra, igen, a nagybetűs Balkánra. Ha van egy olyan tájegység, amely nemcsak épületeiben és természeti szépségeiben fog megragadni, hanem élményeivel és abszurditásaival is, akkor ez az a régió. Az én szívem egy szelete már ott ragadt. És valahogy úgy érzi magát, ahogyan…
Nem szabad, hogy túlnőjön rajtunk az idegesség, ha esetleg nem megy. Nagyon befogadónak és nyitottnak kell lennünk. Ha kedvesen és pozitívan állunk a szembejövő kihívásokhoz, kevésbé fog leterhelni minket.
Bal kézzel fogunk kezet, mert az közelebb van a szívünkhöz. Köztünk mindenki testvére a másiknak, tegezzük egymást kortól függetlenül, ennek ellenére a tisztelet megmarad.
Fontos, hogy mindenekelőtt magunkba nézzünk és rájöjjünk, hogy számunkra mi a legfontosabb. Mi az, amitől boldogok vagyunk, amitől szeretve érezzük magunkat? Ha erre rájövünk, jó úton járunk, hogy felfedezzük a saját szeretetnyelvünket
