Let it slow – A mindfulnessről röviden

Most a jelenben vagy. A múltat már átélted, a jövő pedig vár rád. Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Fizikai értelemben ez az állítás teljesen alátámasztható, hiszen nem tudunk időutazni. Az agyunk viszont egy kicsit máshogy gondolja ezt. Gondolati síkon vígan mélyreáshatunk a múltunkban, és lubickolhatunk jövőbeli ábrándjainkban – miközben a jelenben van a testünk. 

„Ábrándozás az élet megrontója “- írja Vörösmarty. Egyszerű értelmezésben: a bambulás káros időpocsékolás. Ennek ellenére meg kell említenem, hogy a pozitív emlékek, sikerélmények újraélése jótékony hatással van ránk, viszont a számunkra felingerlő emlékek növelik a stressz-szintet. 

Egy példa, mennyire el tudunk veszni a mostban: reggel félálomban készíted a kávéd, nyúlsz a cukorért, nincs a helyén. A cukor azért nincs a helyén, mert már beletetted a kávédba. Gondolataid már a suliban jártak, vagy a munkahelyi teendőiden. Mikor már elindult a nap, nem foglalkoztál az aznapi feladatokkal, mert este egy baráti találkozó várt rád, és csak azon tudtál gondolkodni, mikor lehetsz már ott. Este a barátnődet hallgatod, helyeslően bólogatsz, pár perce nem tudod, miről beszél, mert ma elmaradtál a munkával/sulis feladatokkal, és fejben próbálod pontokba szedni, miket kell behoznod a nap végére. Este hulla fáradtan térsz haza. A tested és az agyad váltakozva voltak jelen, de sosem egy helyen és egy időben. Ez iszonyat fárasztó tud lenni. Nem csoda, hiszen az agyad maratoni köröket futott egyik helyszínről a másikra. 

Te hány százalékot szánnál életedből álmodozásra? Meglepő számomra, hogy ez a szám jóval nagyobb, mint amire én gondoltam. Harvardi kutatások szerint ébrentöltött időnk 47%-ában álmodozunk, azaz kilépünk a jelenből, és a múltban vagy a jövőben élünk. (Killingsworth & Gilbert, 2010) Ez majdnem életünk fele. Mikor újra és újra felidézünk konfliktusokat, kínos szituációkat, veszélyhelyzeteket, sikert, örömöt, bármilyen intenzív élményt, arra testünk majdnem ugyanúgy reagál mintha épp akkor élnénk át. Ettől felmegy a pulzusunk, elkezdünk szorongani, stresszelünk, romlik immunrendszerünk állapota, és személytől függően további szervi megbetegedések, pánikrohamok törhetnek ránk. Agyunkat meg kell pihentetni annak érdekében, hogy bírja ezt a leterhelést, ezért szükséges a jelenben maradnunk, ahol kitisztulhat, és felfrissülhet kicsit. „Megyek, kiszellőztetem a fejem “sokszor használjuk ezt a frázist. Ilyenkor általában sétálunk egyet, ami abban az esetben segíthet rajtunk, ha kint arra fogunk figyelni, ami fogadott minket. Észrevesszük a fákat, a házakat és minden egyebet. Ha folytatjuk a bent megkezdett agyalást, semmire nem mentünk azzal, hogy környezetet változtattunk. 

Ebben segít nekünk John Kabat – Zinn, aki átvette a buddhista meditációt, és ráformálta a  nyugati társadalomra, ezzel megalkotta a tudatos jelenlét fogalmát. Az 1970-es években stresszcsökkentés céljából kezdett el kísérletezni ezen az úton. Ma már iskolákban, munkahelyeken, börtönökben, kórházakban és a sport területén is alkalmazzák. A mindfulness segít szenvedélybetegeken, táplálkozási zavarral küzdők és szorongásos betegek esetében is. Egy ilyen tréning 6-8 hetet vesz igénybe, és kimutatható, hogy utána képesek vagyunk befolyásolni agyunk működését. A rendszeres éberségmeditáció elő tudja idézni az érzelmekkel kapcsolatos agyterületek, az érzelmi intelligencia növelését, javítja az immunrendszert, és csökkenti a vérnyomást. Ha a jelenre figyelünk, csökken a stressz-szintünk, nő az immunaktivitásunk és a szellemi teljesítőképességünk. Két hét gyakorlás elég ahhoz, hogy az értő szövegolvasásunk jobb legyen. Mivel a stressz-szintünk csökken, az iskolai előmenetelben, vagy akár a karrierünkben is nagy előrelépést jelenthet. A fájdalomküszöbünk is feljebb tolódhat, és testképzavar esetében is segítséget nyújt. Kevésbé leszünk kiszolgáltatva a félelmeinknek. Mindig az adott lépésre kell koncentrálni, és nem továbbgondolni. 

James Baraz ezt írja a mindfulnessről: „A tudatos jelenlét nem más, mint tudatában lenni annak, ami itt és most történik, anélkül, hogy azt gondolnánk: bárcsak másképp lennének a dolgok. Élvezni azt, ami élvezetes, de nem belekapaszkodni, ha változik. Mert fog. Együtt élni azzal, ami nem olyan kellemes, anélkül, hogy azt gondolnánk: mindig így lesz. Mert nem lesz. “  

Elmerülés a körülöttünk lévő hangokban, formákban, mintákban, a természetben, az esőben... Éber jelenlét, mikor gondolatainkat tudatosan a jelenre irányítjuk. Ítélkezések nélkül elfogadjuk, és nem akarjuk befolyásolni a történéseket. Csak figyelünk.

„Mindegy, hogy honnan.

Mindegy, hogy hová.

Mindegy, hogy mégy –e.

Figyelj.“  

Fodor Ákos

Tudod, hogy milyen színű a szomszéd kerítése? Milyen boltok mellett sétálsz el minden nap? Kinek a szobra áll abban a parkban, amin minden reggel keresztül mész? Legtöbbször akkor kalandozunk el, mikor olyan cselekvést végzünk, ami már ösztönösen működik, és nincs szükségünk koncentrációra. A reggeli indulás és a hazafelé út pontosan ilyen. Ezért nem tudod, hogy bezártad- e a lakást, vagy kihúztad- e a vasalót. 

Az elmúlt 20 évben az bebizonyosodott, hogy kétségkívül hasznos, és sokat segít a mindfulness gyakorlása. Bárki számára elérhető és kipróbálható, mindössze egy kis utánaolvasást igényel. 

Próbáld ki: Csukd be a szemed (még ne most, mert úgy nem tudod tovább olvasni), helyezkedj kényelmes pozícióba! Lazulj el, figyelj a légzésedre, ahogy ki- és beáramlik a levegő! Igyekezz minél lassabban szedni a levegőt! Csak a testedre figyelj, hallgasd a szívverésed és a légzésed! Érzékeld minden porcikádat, légy legbelül! Kezdheted. 

Két három lélegzetvétel után gyorsan elvesztjük a fonalat, és hirtelen máshol járunk. Ilyenkor vissza kell térni, és újból elkezdeni. 

Nem szabad, hogy túlnőjön rajtunk az idegesség, ha esetleg nem megy. Nagyon befogadónak és nyitottnak kell lennünk. Ha kedvesen és pozitívan állunk a szembejövő kihívásokhoz, kevésbé fog leterhelni minket. Ha késik a buszod, téged már szétvet az ideg, pulzusod az egekben, ráadásul az eső is eleredt, és úgy érzed, ettől már igazán nem történhet rosszabb, akkor állítsd le saját magad felhergelését. Az a busz akkor is késik, ha idegeskedsz, és akkor is ha békésen kivárod. Az fog téged uralni, amit gyakorolsz. Az lehet az idegesség és a nyugalom is. 

Kínosnak érezzük a csendes perceket, ha egyáltalán megadatnak nekünk. A változáshoz, lelassuláshoz pedig szükségünk lenne több ilyen pillanatra is.  Folyton le akarjuk foglalni az agyunkat, pörgetjük a felugró tartalmakat a telefonunkon, bekapcsoljuk a tv-t. Merjünk a csöndben létezni egy kicsit, legyen kényelmes számunkra a jelen. 

Egy motiváló gondolat Jonh kabat – Zinntől a végére: „Nem tudjuk megváltoztatni a hullámokat, de meg tudunk tanulni szörfölni. “

A cikk eredetileg a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Cserkész c. havilapjába készült. 

Források: 

Steve Bradt – Wandering mind not a happy mind https://news.harvard.edu/gazette/story/2010/11/wandering-mind-not-a-happy-mind/

Mi a mindfulness? https://mindfulnesstreningek.hu/mi-a-mindfulness/

Rita Weintraut TeDx Pécs https://www.youtube.com/watch?v=RLvTcEScrCM

Shauna Shapiro - The Power of Mindfulness: What You Practice Grows Stronger TEDx WashingtonSquare https://www.youtube.com/watch?v=IeblJdB2-Vo