5 karácsonyi film „nagyoknak”

A karácsonyi filmezés legalább annyira része az ünnepeknek, mint a fadíszítés, a gőzölgő bejgli, a csillogó ajándékok vagy Mariah Carey hangja. Ki ne imádna összeülni a szülőkkel, testvérekkel, rokonokkal, háziállatokkal, padlásszellemekkel, és huszadszorra is végignézni, ahogy otthon hagyják Kevint, ahogy Jim Carrey fél mázsa sminkkel az arcán keresztbetesz az ünnepeknek, vagy ahogy Scrooge megtanulja, miért fontos a szeretet? Valódi örökzöldek ezek, ha viszont idén a barátaiddal, a pároddal, kistestvér nélkül vagy akár egyedül töltöd a karácsonyt, miért ne nézhetnél meg valami vadabbat? Elvégre a karácsony a felnőtteké is, bizonyítékul pedig álljon itt öt film arra az esetre, ha idén a 12-es karikán túl szeretnél az ünnepekre hangolódni.

Szörnyecskék (Gremlins)

Ha felnőttebb szórakozásra vágytok, de sehogy nem tudjátok lerázni a 10 éves Lacikát, akkor ez az 1984-es horrorkomédia a tökéletes határeset a korosztályok között. Billy új háziállatot kap karácsonyra, egy Gizmo nevű szőrmókot, aki a földkerekség legaranyosabb lakótársa, amíg a gazdái ügyelnek három szabályra: tartsd távol a fénytől, ne engedd víz közelébe, és soha ne etesd meg éjfél után. Billy véletlenül ugyan, de sikeresen megszegi mindhárom szabályt, szülővárosa pedig rövidesen egy ronda, gonosz szörnyhadsereg ostroma alatt találja magát. A Szörnyecskék parádésan idézi meg a klasszikus karácsonyi filmek hangulatát, és épp elég groteszk elemmel tarkítja ahhoz, hogy frissnek érződjön. Egyszerre bájos, vicces, erőszakos, összességében pedig nagyon hangulatos és szórakoztató másfél óra. A brutalitás is inkább komikus, mint megrázó, és nagyrészt a szörnyeket trancsírozzák. Kisebb gyerekeket viszont már csak azért is távol tartanék tőle, mert az egyik jelenet kifejezetten illúzióromboló lesz, ha még hisznek a télapóban. Tíz éves kor felett viszont abszolút ajánlható, szóval Lacika erre még fent maradhat.

Durr, durr és csók (Kiss Kiss Bang Bang)

Most viszont már takarodó a kicsiknek, ugyanis a film noir világába lépünk, a karácsonyfa alá pedig beszökik a gyilkosság, a szex, a drogok, a flúgos nyomozók, valamint Shane Black, a műfaj egyik legjobb rendezője. Harry (a Vasember előtti Robert Downey Jr. megformálásában) feltörekvő színész, akit karácsonyra egy tapasztalt detektív mellé rendelnek, hogy felkészülhessen a szerepére. Nem is sejti, hogy valaki éppen a nyakába akar varrni egy gyilkosságot, egy ártalmatlan hencegést követően ráadásul középiskolai szerelme is visszatér, hogy megbízza őt húga öngyilkosságának kinyomozásával. A Durr, durr és csók Shane Black egyik legjobb filmje. Kissé lassan indul be, de utána végig teljes fordulatszámon pörög, a cselekmény pedig folyamatosan a legváratlanabb fordulatokat veszi, nemcsak a nyomozásban, de a hétköznapi szituációk kimenetelében is. A reflektorfényben egyértelműen a fekete humor áll, ami mindig is Shane Black (értitek) egyik erőssége volt, itt azonban még a szokásosnál is kreatívabb, a három főszereplő remek kémiájának köszönhetően pedig minden jeleneten szakadni lehet. Azon ritka filmek egyike, ami magyar szinkronnal is ugyanannyira vicces, szóval nincs mentség, krimi-, feketehumor- és Robert Downey Jr.-rajongóknak kötelező.

Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut)

„Pfff. Horrorkomédia? FEKETE KOMÉDIA?!” – horkan fel Konrád. Nem is olvassa tovább a cikket. Konrád kifinomult ember. Reggelente a vekker Vivaldival ébreszti. A televízióban kizárólag festészeti aukciókat néz. Még a zuhanyzóba is az Anna Karenina audiobook kíséri. Konrád megveti a könnyed filmeket, de nincs oka búslakodni, hiszen Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című drámáját neki találták ki. Miután Harford, a köztiszteletben álló orvos megtudja, hogy felesége egykor a múltban majdnem megcsalta, egy egész éjszakán át tartó odüsszeiára indul a karácsonyi hangulattól pezsgő New York utcáin. Kalandjai során szembesül az emberi szexualitás megannyi formájával, a bánatát szexbe fojtó pácienstől kezdve a hétköznapi prostitúción át egészen az alvilági orgiákig. Kubrick műve egyáltalán nem szórakoztató, de mesterien hangulatos dráma az akkor még elemében lévő Tom Cruise és Nicole Kidman előadásában egy olyan témáról, amivel szerintem messze túl keveset foglalkozik (komolyan) a filmvilág. Bármennyire is furcsa, de ez a „legkarácsonyibb” film a listán, a záró képsorok ugyanis a szeretettel kapcsolatban vonnak le tanulságot, még ha felnőttebb megközelítésből is. Művészi beállítottságúaknak csak ajánlani tudom, de ez nem az a film, ami egyhamar kiköltözik az ember fejéből, szóval csak óvatosan.

A legénylakás (The Apartment)

Kicsit felforralnád a hangulatot, de félsz, hogy a rituális orgia közbeni széles mosolyod láttán a párodnak esetleg eszébe jut, hogy elfelejtette otthon megetetni a vasalót? Ne aggódj! Kubrickot hagyjuk Konrád szerelmes ölelésében, mi pedig látogassuk meg a 20. század egyik legkreatívabb elméjét, Billy Wildert, pontosabban A legénylakás című romantikus komédiát. Baxter egy irodai dolgozó, aki úgy próbál némi plusz pénzhez (és összeköttetéshez) jutni, hogy éjszakánként kiadja a lakását a feletteseinek, hogy azok nyugodt körülmények között, távol az otthonuktól csalhassák a feleségeiket. A helyzet azonban váratlan fordulatot vesz, amikor karácsony napján a saját kiszemeltjét találja az ágyában egy öngyilkossági kísérlet kellős közepén. Ez a film egy olyan korba repít vissza, amikor a komédiák még nem jelentettek egyet az idétlen péniszviccekkel, hanem képesek voltak érdekes, komplex jellemeket és történeteket mozgatni a vásznon. Jack Lemmon fantasztikus, részletgazdag alakítása, mint Baxter, Billy Wilder briliánsan fordulatos és egyedi forgatókönyve, valamint egy „nem annyira klisé, mint a leírásból gondolnád” befejezés teszik hatalmas élménnyé ezt a végtelenül szeretnivaló klasszikust.

Drágán add az életed! (Die Hard)

Ha macsón szeretnéd zárni a szentestét, akkor keresve sem találsz alkalmasabb finálét, mint a Die Hard. A film, ami örökre megváltoztatta az akciófilmeket, és egyik napról a másikra Hollywood nagyjai közé repítette Bruce Willist. John McClane hadnagy Los Angelesbe látogat, hogy a Nakatomi vállalat karácsonyi buliján meglepje feleségét, akivel az utóbbi időben kissé megromlott a kapcsolatuk. Ha ez nem lenne elég teher egy férfi vállán, az épületet épp ekkor támadja meg egy seregnyi terrorista, akiket a roppant karizmatikus, ám nem kevésbé fenyegető Hans Grüber (szeretett Alan Rickmanünk) vezet. A Die Hard úttörő film volt, egy zárt épületben rohangáló, sérülékeny rendőrtiszt ugyanis módszeresen eltért az akkortájt divatos, dzsungelben lövöldöző izomkolosszusoktól. Éppen ez a földhözragadtság tette Johnt instant közönségkedvenccé, és teszi a filmet a mai napig különlegessé és végtelenül szórakoztatóvá. A legendás egysorosoktól, a látványos tűzpárbajoktól, de leginkább az emlékezetes szituációktól lesz minden idők legjobb akciófilmje és az én szememben minden karácsony elengedhetetlen szereplője. Ez az a film, ami után Frank Sinatrát dúdolva, egy szál alsótrikóban kiülsz az udvarra, rágyújtasz, majd illedelmesen boldog karácsonyt kívánsz a szomszédhoz érkező ortodox rokonoknak: Merry Christmas motherfuckers!