202104.02
1

Egy Z-generációs klímaszorongása és egyéb sületlenségek

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ha zero waste életet is élsz, de mindegy neked, milyen jelent alakítanak ki számunkra a parlamentben, akkor nem érsz el érdemi változást.

1. 2030-ra visszafordíthatatlan lehet a klímaváltozás okozta kár.
2.
Több mint egymillió faj áll a kihalás szélén.
3. A vadon élő állatok populációja 60%-kal zuhant az elmúlt 40 évben.
4. 120 ezer km²-nyi trópusi erdő veszett el 2018-ban.
5. Szép lassan felzabáljuk a Földet.
Remélem, mindenki gyomra görcsbe rándult. Mielőtt bárki is el szeretne küldeni a fenébe, ez a cikk nem arról fog szólni, miért ne vedd el a zacskót az üzletben (bár a banánt tényleg minek zacskóba tenni..?!).
Igen, menő lett vegánnak lenni, menő lett turkálóba járni, menő lett a kókusztál meg a fém szívószál is. A kapitalizmusnak sikerült tőkét generálnia egy fogyassz/vásárolj kevesebbet és tudatosabban mozgalomból. Igen, nekem is van kókusztálam meg fém szívószálam, és én sem régi függönyből varrtam a szütyőt, amiben a kenyeret veszem. Egy ilyen szar klímaharcos vagyok, na. Megértem azokat, akik a szociban nincstelenül nőttek fel, és most kompenzálnak azzal, hogy mindent megvesznek, mert olcsó, és mert megtehetik. Megértem azokat, akik nem hajlandóak lemondani a fast fashion nyújtotta kényelemről. Azokat is, akik nem tudnak lemondani a húsról és a tejtermékekről. Közben meg a hideg ráz attól, hogy hogyan szipolyozza ki a Földünket az élelmiszeripar, hogy a fejletlen országokban modern rabszolgaságba taszított nők varrják centekért a ruháinkat, és a vizeink pedig már nem a bolygó tüdejeként, hanem egyszerű szemétlerakatként funkcionálnak, mert egyeseknek az is megterhelő, hogy egytől több kuka legyen a háznál. Az ipar meg közben jól kihasználja a tenni vágyó polgárokat, és elhiteti, hogy a Nespresso boldog embereket foglalkoztat a kávébabföldeken, a Coca-Colának igenis fontos az újrahasznosítás, és az Ikea csak azért biztat egy új tárolóedény vásárlására, hogy legyen miben hazavinni a kínait.
Álljak le kioktatni mindenkit a környezetemben, és nézessem végig velük az összes releváns dokumentumfilmet, hogy ők is legalább fele ilyen rosszul érezzék magukat? Nem teszem, mert nem az én feladatom, hogy mindenkit edukáljak, bár tény, hogy ezt nem mindig sikerül megállni, és sok esetben nem is szabad. A World Wildlife Fund (WWF ) Magyarország igazgatója, Sipos Katalin egy kerekasztal-beszélgetésben azt mondta, hogy a 24. óra utáni percben vagyunk a klímaváltozással folytatott küzdelemben. A szakvélemények ellenére az emberek többsége nem akar foglalkozni a témával, vagy meg van róla győződve, hogy ez csak az ifjúság egy újabb hóbortja, hisz mindig is volt a Földön hőmérsékleti ingadozás. Kivéve az elmúlt 140 ezer évet, mikor az többnyire 1 Celsius-fokon belül maradt.

http://fna.hu/vilagfigyelo/eghajlatvaltozas
Megnyugtatnék mindenkit, hogy a Föld nem fog kipukkanni, mint egy lufi, továbbra is forog majd a Nap és a saját tengelye körül, az állat- és növényvilág pedig alkalmazkodni fog az időjárási viszonyokhoz. Elmondható mindez rólunk is? Hol fog élni 7 milliárd ember, mikor a bolygó egy része víz alatt lesz, a másik felén meg szárazság uralkodik? Mit fogunk enni, mikor már nem lesz megművelhető a talaj? Mit fogunk inni, ha kiapadnak az ivóvízforrásaink? Milyen lesz az életminőségünk, ha állandóan újabb járványokkal és klímamenekültekkel kell majd szembenéznünk?
A 70-es években, mikor Amerikában a szakértők kifejezték aggályaikat a jövőre tekintve, még könnyű volt az asztal alá söpörni az ügyet, meg ugye amúgy is felvirágozóban volt az a kedves fogyasztói társadalmunk. Ma már nem az. Ma minden kedves állampolgár kezében ott a kütyü, amivel az összes kellő információt megszerezheti, elérhető tanulmányok, szakmai nyilatkozatok, átlátható és érthető weboldalak állnak a segítségünkre. Mégsem történik semmi. A kamaszok harcolnak otthon, hogy mama, legyél szíves szeparálni a műanyagot és a papírt, és bár a harcot már nem a szüleink generációjának kell megvívni, de igenis elvárható, hogy ne cseszegessenek minden családi ebédnél, mert nem eszem húst. Amúgy sem abba fogok beledögleni, hogy nem fogyasztok antibiotikumokkal teletömött állatokat. Hogy mit mondanak a dietetikusok a világ minden tájáról a növényi étrendről, az nem számít, hisz kik ők, szakmabeliek vagy tudósok..? Ja, amúgy félreértés ne essék, nem vagyok vegán és a húsvéti sonkának sem tudnék ellenállni. Mondtam, hogy én ilyen szar klímaharcos vagyok, na. És kezd is elegem lenni ebből a DIY-hozzáállásból, hogy majd mi, kisemberek mindent megoldunk. Nem oldunk meg semmit, amíg a politikusaink nem alkotnak olyan jogszabályt, ami lehetővé teszi az üvegházhatású gázok kibocsátásának megszüntetését. Ez viszont nem azt jelenti, hogy akkor úgyis mindegy. Igenis van felelősségünk! Bár egyes országokban megkérdőjelezhető, de még mindig demokráciában élünk. A nép dönti el, ki lesz hatalmon, mi állítjuk az elvárásokat a vezetőink elé, és a mi feladatunk ezeket számonkérni. Hisz nézzük csak meg, az elmúlt évtizedben mennyit változott a társadalom hozzáállása! Mikor a nővérem volt egyetemista – nem most volt ugyan, de azért nem is olyan régen –, még furcsán néztek rá, mikor saját dobozba kérte az ételt. 2021-ben egymás után nyílnak a csomagolásmentes boltok, drogériák, nem kihívás növényi alternatívát találni a kis üzletekben sem, és még falun is szelektíven gyűjtik a szemetet (már aki). A multik is érzik a nyomást, hogy elhitessék a vásárlóikkal, hogy ők igenis roppant etikusak, és egyáltalán nem mindegy, mi lesz az emberiség jövője. És még ha egy rohadt nagy greenwashing is az egész, látjuk, hogy számít, mire költöd a pénzed.

Nem azt mondom, hogy a minimálbért épphogy megkereső emberek minden héten zabtejet vegyenek, és az ő ökológiai lábnyomuk elenyésző is amellett a bizonyos 1% és az ipar mellett. De ettől még számít a szelektív hulladékgyűjtés; számít, hogy nem kérsz műanyag zacskót a citromhoz; számít, mire költesz és milyen gyakran! Ha másért nem is, legalább azért, hogy tiszta maradjon a környezetünk. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ha zero waste életet is élsz, de mindegy neked, milyen jelent alakítanak ki számunkra a parlamentben, akkor nem érsz el érdemi változást. Nem változtatsz a gyermekeid jövőjén, esetleg tudatosabb felnőtté válnak, de kérdéses, addigra lesz-e értelme felnőni.
A választások előtt Szlovákia ígéretet kapott a kormánypártoktól (OĽANO, Sme rodina, Za ľudí), hogy a kibocsátott emissziók 65%-át csökkenteni fogják 2030-ig, és 2040-ig céljuk elérni a karbonsemlegességet. Ahogy egyebek, ezek is ígéretek maradtak, ezért létrejött egy petíció, KLÍMA ŤA POTREBUJE néven, amit 128 ezren írtak alá. A petíció készítői és támogatói arra kérték a döntéshozókat, hogy hirdessenek klímavészhelyzetet, és kötelezzék a kormányt, hogy jogszabályokkal segítsék a karbonsemlegesség elérését. Az elmúlt hetekben ennek kapcsán tanúja voltam a parlamentben elhangzó nagy szavaknak, hőbörgésnek és a saját magam kétségbeesésének, hogy milyen lesz a jövő, egyben az én és a gyerekeim jövője is. A szavazásig még reménykedtem, hogy egy pozitív végszóval zárhatom majd a cikket, de mivel a javaslat nem ment át, eszemben sincs szépíteni és idealizálni a helyzetünket.
Továbbra sem fogom egyedül megdönteni a rendszert, de csak remélni tudom, hogy nem vagyok egyedül, hogy a generációm nem hallgat majd azokra, akik értelmetlennek látják felszólalni, tüntetni, petíciót gyűjteni, kiállni a jövőnkért, mert ez a mi jövőnk. Ha azt várják el a mai fiataloktól, hogy tegyenek a társadalmunk elöregedése ellen, akkor igenis, biztosítsák számunkra, hogy ne a földi pokolban kelljen családot alapítanunk!

Szólj hozzá!

Your email address will not be published. Required fields are marked *