Egy halhatatlan nőművész

Frida Kahlo. A név, amely még azok előtt sem ismeretlen, akik nem művészettörténetből diplomáztak, sőt azok előtt sem, akik egyáltalán nem mozognak otthonosan e téren. Frida sorsa finoman szólva nem volt felhőtlen. Gyermekkorában egy villamosbalesetben súlyos sérüléseket szenvedett, ami miatt évekig ágyhoz volt kötve. A gerinc- és lábsérüléseivel járó fájdalom egész életében elkísérte, annak ellenére, hogy közel harminc műtétet végeztek el rajta. Ekkor kezdett el festeni, és mivel a mennyezeten kívül nem sok minden szolgálhatott számára inspirációul, azt festette, amit látott, ami legtöbbször saját maga volt. Később fűzővel és műlábbal ugyan kiszabadult a külvilágba, de az önreprezentációhoz élete végéig ragaszkodott. A 20-as évek végén ismerkedett meg Diego Rivérával, későbbi férjével, aki már első találkozásukkor is elismert muralistaként tevékenykedett. Kapcsolatuk nem volt kevésbé derűs, mint Frida addigi élete, mégis élete végéig mély érzelmek kötötték a férfihoz, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy válásuk után újra hozzáment Rivérához.

Frida festészetében a szenvedés, szexualitás, nőiség játsza a legnagyobb szerepet. A túlnyomórészt önarcképekből álló életmű egy magányos nő kálváriáját reprezentálja, a maszkszerű arcok nem mutatnak érzelmet, az alkotó lelkiállapotát az őt körülvevő szimbólumok testesítik meg. A jelképek miatt művei úgy hatnak az emberre, mintha egy álomvilágban járna, emiatt sokan akasztották rá a szürrealista jelzőt, bár ő sose tartotta magát annak.

Frida már a saját korában is ismert művésznek számított, munkássága mára már ikonikusnak számít. Kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában 2018 leglátogatottabb hazai tárlata volt, naponta átlagosan több mint 2000 látogatót vonzott, és összesen 220 ezren tekintették meg mindössze négy hónap leforgása alatt. A kiállítás utolsó „szakasza” műveinek hatását mutatta be a 21. század alkotóira, hogyan inspirálták képei többek között a magyar kortársakat is. Frida hatása talán Miriam Schapirónál érezhető a legjobban, aki gyakran emelte be alkotásaiba magát a művésznőt. Schapiro a ´70-es évek első feminista generációjához tartozott, akik alkotásaikkal egy új paradigmát akartak teremteni, és létrehozni egy formai nyelvet, ami képviselheti a nőiséget.

Frida Kahlo Schapiro parafrázisai nyomán, vagy tán anélkül is feminista ikonná vált. Míg Van Gogh vagy Da Vinci képeikkel kerültek pólókra vagy telefontokokra, addig Frida az arcával. Nem kérdéses, hogy sorsa sokak számára ösztönző lehet, de maga a tény, hogy a 20. század elején élt egy nő, aki talán még Dalínál is ismertebbé vált az összenőtt szemöldökével és az ezen átsugárzó nőiességével, az igazán elismerésre méltó. Korában még mindig jóval kevesebb volt a nőművész, és még azok közül is sokuk neve homályba veszett, csak mert a szintén művész párjuk nagyobb reflektorfényt kapott, mint Lee Krasner és Jackson Pollock esetében.

De mit tudott Frida, amit Judy Chicago vagy Cindy Sherman nem? Félreértés ne essék, azok számára, akik jártasak a művészettörténetben nem kevésbé ismerősek ezek a nevek, ám a köztudatban már inkább. Elég lenne a világhírhez egy jellegzetes szemöldök és pár megkérdőjelezhető viszony? Azt hiszem, ez mára már jóval az ingerküszöbünk alatt marad. De miért nem él a köztudatban több nőművész? Hogy állnak a hölgyek a művészeti szférában?

Bár Frida sikerének pontos titkát nem ismerem, a nők helyzetét a művészetben igen. Egy 2016-os felmérés¹ alapján a képzőművészek 51%-a nő, a galériákban viszont már csak 30%-uknak jut hely. Pénzügyek terén sem jobb a helyzet, a női és férfi művészek fizetése között 19% a különbség (mint átlagban minden más pozícióban); a valaha legnagyobb áron elkelt alkotás és a valaha legnagyobb áron elkelt női művész által készített alkotás között 135 millió $ a különbség. Gyakran magyarázzák az alulreprezentáltságot és a bérbeli különbségeket azzal, hogy nők és férfiak máshogy és mást alkotnak. Az Olvasókra hagyom, hogy eldöntsék, megállja-e a helyét ez a feltételezés, de segítségül itt hagyok pár példát híres művészpárok (nő + férfi) műveiből, hadd ítélje meg a kedves Olvasó, melyik nem alkotta melyik alkotást, és hogy valóban definiálható-e az értékük nemi szerveik szerint…

Források: