Green it yourself – Fogkrém

Régóta játszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha minden kozmetikumot, amit használok, én csinálnék – a fogkrémtől kezdve a szappanon át egészen a rúzsig. Akkor tudnám, miből áll pontosan, és az összetevőket – amikről valószínűleg pontosan tudnám, mire jók, illetve milyen esetben nem ajánlatos használni – kedvemre változtathatnám. A legfőbb szempont azonban mégis az számomra, hogy így eggyel kevesebb ember emeli le a különböző műanyagflakonokat az üzlet polcairól, és az sem elhanyagolható, hogy az otthon elkészített, minőségi „kencék” az üzleti minőségi „vegán”, „bio”, „eco” stb. matricával jelzett termékek árának töredékéből elkészíthetők.

A „projektbe” idén nyáron vágtam csak bele, így mindössze néhány receptet kísérleteztem ki, de ezeket szívesen megosztanám a vállalkozó kedvű olvasókkal. Elsőként egy fogkrémreceptet ismertetek – előtte azonban jöjjön egy kis történelem.

Mintha csak azt kérdeznénk, mi volt előbb: a tojás vagy a tyúk – pontosan ugyanolyan nehéz megmondani, hogy mi volt előbb: a fogkrém vagy a fogkefe. Kutatók szerint már Kr.e. 4000-ben is fontos szerepet kapott a fogtisztítás – ezt akkoriban valamilyen fadarabok rágcsálásával oldották meg az emberek. Az egyik végét puhára, szálasra finomították, míg a másikat hegyesre faragták, hogy fogpiszkálóként funkcionáljon – ilyen típusú „fogkefékre” Mezopotámia sírkamráiban találtak rá. Az arab világban is hasonló eszközt használtak, a miswakot (arakfagyökér), ami a „zero waste” életfelfogás terjedésével újra divatba jött. Egyébként ez a gyökér valóban gyógyító hatású: antibakteriális, antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik, megfékezi az ínygyulladást, akadályozza a fogínyvérzést, illetve tisztítja és fehéríti a fogakat. Erről még a Hadísz (Mohamed próféta életét és cselekedeteit bemutató gyűjtemény) is említést tesz, és alkalmazását kifejezetten ajánlja a napi ötszöri ima előtt, illetve lefekvéskor és ébredés után.

Európában fogkefe gyanánt a 17. századig egy tiszta vászondarabot használtak – már aki. Sokan ugyanis egyáltalán nem használtak semmit, illetve voltak, akik az ujjukkal hamut dörzsöltek a fogaikra, majd kiöblítették a szájukat. Később a sörtés fogkefék lettek használatosak, amiket először valószínűleg Kínában készítettek el, és különböző világutazók által kerültek be hozzánk. A nyelüket bambuszból vagy csontból faragták, a sörtékhez pedig állati (ló, vaddisznó, borz) szőröket alkalmaztak.

A fogkefe (maga a szó egyébként Antony Wood írótól származik 1690-ből) ipari gyártása 1780-ban kezdődött el William Addis angol feltalálónak köszönhetően. Érdekesség, hogy az első modellt a börtönben (garázdaság miatt ült) készítette el magának, mivel sokkolta rabtársai szájhigiénés állapota: egy nyélbe fúrt lyukakon keresztül egy takarításra használt kefe sörtéit fűzte, amit aztán gyantával rögzített. Büntetése lejárta után szabadalmaztatta találmányát, és az általa alapított cég a mai napig működik Wisdom Toothbrushes néven. Egyébként 1934-ig állati szőrt használtak a fogkefék fejéhez, míg meg nem jelentek az első szintetikus sörték műanyagból és nylonból. Ekkoriban azonban csak nagyon kevesen hallottak róla – a fogmosás, mint szokás csupán a II. világháború után terjedt el széles körben (a hazatérő katonák vezették be a háztartásokba, akiknek a katonaságnál a rendszeres fogmosás előírás volt).

Ma már különböző fajtájú fogkeféket lehet vásárolni, kezdve az ujjra húzhatótól az elektromoson és a cserélhető fejűn keresztül a változó sörtehosszúságúig. Vannak olyanok is, amelyekkel megtisztíthatjuk a nyelvünket, fogínyünket is. Ha pedig fogmosásra már egyáltalán nem használható az elhasználódott fogkefe, takarításnál még mindig jól jöhet – de erről majd máskor.

Ami a fogkrémeket illeti, bizarr tényekre bukkantam. Az ókori egyiptomiak Kr.e. 3000-4000 körül többek között például porrá zúzott ökörpatából, égetett tojáshéjból, porított csigaházból/kagylóhéjból, mirhából és hamuból készítették, amibe néha vizeletet is kevertek, illetve nem volt ritka a gyíkmáj, nyúlfej és kakasköröm sem az összetevők listáján. Ezeken kívül különböző illóolajokat vagy aromás fűszernövényeket használtak (például menta, rozmaring, szegfűszeg, kurkuma) – gondolom, hogy elnyomja a többi összetevő szörnyű ízét. Az emberi vizeletet egyébként a rómaiak is használták fogfehérítőként a benne található ammónia miatt.

Az európaiak a sima vászondarabon kívül (mint már említettem) hamut is használtak, illetve a 13. században megjelent De Ornatu Mulierum (úrihölgyeknek szóló szépészeti kézikönyv) azt javasolja a hölgyeknek, hogy étkezések után fehérborral öblögessenek, majd alaposan töröljék át a fogaikat; a friss lehelet érdekében pedig rágcsáljanak ánizsmagot vagy petrezselyemágat. Ekkoriban mindenféle csodadoktorok is jártak házról házra, hogy eladják a titkos recept alapján készült fogporaikat. A 18. századból fennmaradtak olyan receptek, amelyek fahéjat, sárkányvérgyantát, égetett timsót, illetve szénnel kevert krétaport és téglaport tartalmaznak.

A ma ismert fogkrémeket 1860-ban kezdték el gyártani – ezeket már összenyomható fémtubusokban árulták, ami Dr. Washington Sheffield ötlete volt (az ő cégéből alakult ki később a Colgate: https://www.youtube.com/watch?v=ykLdaY8_NtE ). A fluorid az 1900-as évek közepén került a fogkrémekbe, amiről mára kiderült, hogy nem ajánlott a használata, mert törékenyebbé teszi a fogzománcot – ennek ellenére még mindig rengeteg recept tartalmazza.

Nos, nem kell megijedni, az én fogkrémreceptem nem tartalmaz sem tojáshéjat, sem gyíkmájat – és lehet, ezzel néhány olvasót elszomorítok, de fehérbort sem. Az összetevők a következők (120 ml-es tégelyt tölt meg a massza):

70 g fehér agyag – ez adja a fogkrém alapját

13 g xilit – édesítőszer, de amit kevesen tudnak: gátolja a fogszuvasodást

5 darab fekete széntabletta (elhagyható) – fogfehérítő; ezeket először is össze kell törni

leheletnyi őrölt szegfűszeg – fertőtlenítő, érzéstelenítő, gyógyító hatással van az érzékeny és vérzésre hajlamos fogínyre

1 kiskanál só átszitálva (elhagyható) – dörzsöli a fogakat

30 g felforralt, majd visszahűtött víz – azért fontos, hogy előtte felforraljuk, mert ezáltal elpusztulnak az esetlegesen vízben lévő baktériumok

50 g aloe vera gél – jótékony enzimeket, vitaminokat és aminosavakat tartalmaz; elhagyható, felforralt, majd visszahűtött vízzel helyettesíthető

10 csepp grapefruitmag-kivonat (elhagyható) – antibakteriális, a fogkrém tartósítása miatt érdemes beletenni

5 csepp zsályaillóolaj – antibakteriális, gátolja a fogínysorvadást és a fogszuvasodást

10 csepp mentaillóolaj – friss leheletet biztosít; mentolkristállyal helyettesíthető

Az elkészítése nagyon egyszerű: a hozzávalókat összekeverjük egy kis tálban, és kész is. Az illóolajakat érdemes a végén beletenni, cseppenként elkeverni, majd „kóstolgatni”, mert előfordulhat, hogy kevesebb is elég.

Amikor elkezdtem a témával foglalkozni, nagyon sok receptet néztem át, és a listát azok alapján állítottam össze. Előfordulhat, hogy valakinek nem jön be – szerintem érdemes kikísérletezni, kinek mi válik be.

Én ezzel a fogkrémmel többnyire csak este mosok fogat, reggelente leginkább szezámolajjal öblögetek, ami hihetetlenül alaposan kitisztítja a számat – erről még majd írok, de ha valakit érdekel a téma, „oil pulling”, illetve „zubogtatás” címszavak alatt talál ezzel kapcsolatos információkat.