A részvétellel csak nyerhetünk: tapasztalatot a kutatói munka írásában (és mindennel kapcsolatban, ami ezzel jár), valamint előadásában, fejleszthetjük vitakészségünket, rengeteg jó tanácsot kaphatunk a zsűritől, az életrajzban is feltüntethető (a munkáltatóknál csak plusz pontot jelent) és remek élményekkel gazdagodhatunk a programok által.
Dumbledore professzor irodája, a Weasley család otthonos konyhája vagy a Malfoy kúria hátborzongató étkezője megtették hatásukat. A Tiltott rengeteg pedig egészen lenyűgöző élményt nyújtott.
Annak ellenére, hogy gyakran szimmetrikus arcokat ábrázolnak a művészek, a valóságban ilyen nem létezik.
A valódi „gímesi időszámítás” mindig a gólyák érkezésétől számítódik. A staffcsapat már izgatottan, a két pavilon ajtajain kikukucskálva, PIPIskKEdve versenyzett, hogy ki fogja elsőként megpillantani az érkező táborozókat.
Vajon meg tudnak bocsátani saját maguknak? Vajon ezúttal végleg legyőzik a bohócot? Vajon mi a francot szívott az a sok ember, akik szerint az első rész jobb volt ENNÉL?!
»Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni« – ezzel a sorral zárul az Apád előtt ne vetkőzz című regény utószava, az írónő ezekkel a szavakkal indítja útjára az olvasót. Ezek a szavak pedig nyomot hagynak, akárcsak maga a történet.
Giotto, Dürer, Manet, Duchamp, Warhol, Hantai… Barbárok, újítók, zsenik vagy primitív művészek, akik jókor voltak jó helyen?
