De bármennyi szál rózsából is álljon a csokor, nem teszi semmissé a tényt, hogy szinte kizárólag nők végzik a láthatatlan munkákat, (…) és ők figyelnek minden apró részletre, hogy a mindennapok a lehető legzökkenőmentesebben teljenek.
Mázoljuk ki a szobánk falát fehérre, s engedjük, hogy a nap sugarai felfessék rá a mosolyod.
Otthont hány mókusnak adnak, gyümölcsöt teremnek, rügyeket hajtanak? Kiknek szerelme virágzott ki az árnyékukban, s azok élnek-e még együtt boldogságban?
Legalább a macska csendes, míg én ugyanolyan csöndben roppanok össze a nyakamba varrt kínok alatt, amit mások csak kötelességtudatnak hívnak.
