Világtalan dallam
Ezek vagyunk, lyukas zsebek, Kipottyanunk, mint apró pénzérmék egymás mellett, másfelé gurulunk,
Minden szirom
Könnyű szeretni, ha hagyják, s én elvetettem a szerelmem magját, Egyedül nem lehet termeszteni, az effélét nem,
Vajon engem?
Csendesebben! Mert nem hallom, ahogy érzek, tudom, hogy még egyet előbbre lépni vétek, Szóval most itt toporgok a küszöbödön,
Pontosan 12
Az nem lehet, hogy akaratunk, néma fülekre leljen, Szabadon szárnyalni szabadságunk, Csak ami jár, az lehessen.
Ketté futottunk
fejtenélek, bevallom, de valahogy sose futsz ki az anyagból, lehet, közösen kellene kikopnunk egymásból, Vagy megtartlak felvarrónak,