202112.10
0

Vajon engem?

Csendesebben! Mert nem hallom, ahogy érzek,
tudom, hogy még egyet előbbre lépni vétek,
Szóval most itt toporgok a küszöbödön,

Mint a fába üdvözlő villám,
Oly hirtelen csapott belém,
Nem is szólt sokat, amúgy is túl hangos
a zaj idekint,
Idebent,
Csak úgy nesztelen mellém táncolt,
megragadt, s én épp azon tűnődöm,
vajon mindig ilyen zöldek a szemek
a csillagos ég alatt?
Sose derül ki,
Kósza vakfolt pillanat, csak most ebben
pont azt látom, amit fordított esetben
szűrne az elme,
a szív nem szűr lelkeket,
az efféléket biztosan nem,
Csak lesem, ahogy némán lépdel,
arra kérlek, hogy ezt a szívet te már ne tépd el,
mond valamit, látom, h mozog, de kicsit
elveszek,
s most lehet észszerűbb lenne
csak úgy tenni, mint aki végig itt volt,
Ezt a pár másodpercet most elteszem
emlékbe,
fura gépezet ez a raktárelme,
RészletSzalagokon futnak, amiket nem
hagyunk veszni,
Rádkötöm fényemet, így legalább egy kis
időre megszállhatok nálad,
s nem, nem magam ellen dolgozom,
mégis állandóan fékeznem kell,
mert különben a sínek sem
bíznának meg ebben a vagonban,
Most ez tudom, h nyálasan fog hangzani,
pedig én elvesznék magunkban,
Kivasalt origamik, amik bent maradnak,
De talán ettől szebb, hogy tudjuk,
Magunkra sose hagynak ők,
Mert jobb, ha tiszteli az ember, amit
kibocsájt a szépizom,
S tudom, nem lehet, nem szabad,
Így ahelyett, hogy veled,
fényeddel takarózom,
Egy pillantásnyi levegővétel,
Szemed sugarában vagyok a kép,
Visszatükröződik az érintetlen sejtelem,
Ott porladunk ketté,
Ahol összeolvadni képtelensÉgő
gyertyaláng minden rejtett érintés,
Megremeg a perc,
Attól, hogy kimondatlan még ugyanúgy lebeg,
Leszáll a karra, s mint az a törtszárnyú
pillangó, ahogy száj, ha szóra nyílik,
megremeg,
Bár lehet csak kicsit fázunk,
Sose derül ki,
Mintha egyszerre álmodnék, és közben
meg pofon csap a valóság,
Hagyhatna már kicsit élni, de NEM,
Jó, akkor ennyit kaptam, ezzel érje be
minden sejt, ami utánad kiált,
Csendesebben! Mert nem hallom, ahogy érzek,
tudom, hogy még egyet előbbre lépni vétek,
Szóval most itt toporgok a küszöbödön,
Ha legalább lenne mellette egy tölgyből
készült lóca, oda leülnék, s szépen
dobognék a fejedben lépésről lépésre,
a barázdák ösvényein egymás után sorba,
Érdekes utazás a titkos kacér beszéd,
Hamarabb reagálsz, mint ahogy megtörténne,
Na ilyen hatással érintesz engem,
Szavakkal simogatunk, azt hiszem, ezt
nevezik gyengédségnek azon a bolygón
ahol találkozott kettőnk holdja,
Egy nem kitaposott vízpart, ami velem szemben áll,
A nád még enged, de a vízben, csak
te tudhatod, hogy mi vár, és azt hiszem,
Nem félek ugrani,
Legfeljebb beléd süllyedek, s ha ez bűn,
hát legyek én a vétkes,
A küszöb vagy a mély…
A küszöb és a mély,
Idegabalyodtunk, s most azon gondolkodom,
Hogy ha csak egy pillanatra
Megtörténhetne minden,
Vajon engem kívánnál?
Sose derül ki.

Szólj hozzá!

Your email address will not be published. Required fields are marked *