Versválogatás I.
Vöröslik az eloltatlan láng, Dugulnak az üres utcák, Fénytől árad a feszültség,
Vöröslik az eloltatlan láng, Dugulnak az üres utcák, Fénytől árad a feszültség,
Vagy ha a sofőrnek szólok előbb szállnék majd le, Lesznek majd arra módok hogy előtted kitenne.
Olyasmi érzés fogott el mint vasárnapi autózásokkor hazafelé a nagymamámtól Egyszerűen mondjuk: gyerekkor
Ezek vagyunk, lyukas zsebek, Kipottyanunk, mint apró pénzérmék egymás mellett, másfelé gurulunk,
Nélkülünk és velünk lázas a Hold és a Csillagok. Szabadon szerethető szerepre untál. Szabadon szerethető szerepre untam.
Könnyű szeretni, ha hagyják, s én elvetettem a szerelmem magját, Egyedül nem lehet termeszteni, az effélét nem,
megtudtam ellenben, hogy (túl) nagy hatással vannak rám a színek, vonalak és formák és, hogy örökké elkalandozva nem lehet dolgozatot írni – sem javítani.
a gázrózsa egyenletes kattogása a főtt étel szagától fáradt párafelhő az üveges ajtók nyikordulása meg az üvegteleneké
Repedjen a jelen, az idő elem fraktálok múltjává.
egyszer varratok egy olyan kabátot magamnak, hogy a zsebébe te is beleférj. és akkor majd mindig velem leszel, nálam leszel, magammal viszlek mindenhova, a zsebemben utazol. kényelmes lesz, ne félj!