Darvak
Nem kellett látni semmit ahhoz, hogy tudjam, ott szállnak valahol fölöttem, és megvitatják a múltat, a jövőt – és talán meg is fejtik azt, nem úgy, mint az emberek.
Honvágy
a gázrózsa egyenletes kattogása a főtt étel szagától fáradt párafelhő az üveges ajtók nyikordulása meg az üvegteleneké
Kabát nagy zsebbel
egyszer varratok egy olyan kabátot magamnak, hogy a zsebébe te is beleférj. és akkor majd mindig velem leszel, nálam leszel, magammal viszlek mindenhova, a zsebemben utazol. kényelmes lesz, ne félj!
Két daru
Elmarad az örvény, elmarad a madár. A Távolba feszül át a fájdalom.
Állandó nélkül.
A végtelen forog, keresve mindig ragyog. Auróra Borealis rajta, a falon. Eonok telnek, csillagok halnak, hullanak. Templomod oszlopai a porba omlanak.
Versválogatás III.
Belépve kis szobádba A kabátod mellé akasszál Rakj körbe az albumokkal Amiket mellettem lapoztál
Versválogatás III.
sötét felhők közt gondolatébresztő békés leselkedő zavarja álmom
Versválogatás III.
Mázoljuk ki a szobánk falát fehérre, s engedjük, hogy a nap sugarai felfessék rá a mosolyod.
Versválogatás II.
Otthont hány mókusnak adnak, gyümölcsöt teremnek, rügyeket hajtanak? Kiknek szerelme virágzott ki az árnyékukban, s azok élnek-e még együtt boldogságban?
Vallomás az olvasói válságról – Viszály könyvajánló
Ült már mellettem autóban, utazott velem a vonaton, sétáltunk együtt az esőben – gerince mindvégig sértetlen maradt, lapjai érintetlenek.