Védés (elmaradt)
megtudtam ellenben, hogy (túl) nagy hatással vannak rám a színek, vonalak és formák és, hogy örökké elkalandozva nem lehet dolgozatot írni – sem javítani.
megtudtam ellenben, hogy (túl) nagy hatással vannak rám a színek, vonalak és formák és, hogy örökké elkalandozva nem lehet dolgozatot írni – sem javítani.
Csendesebben! Mert nem hallom, ahogy érzek, tudom, hogy még egyet előbbre lépni vétek, Szóval most itt toporgok a küszöbödön,
Nem kellett látni semmit ahhoz, hogy tudjam, ott szállnak valahol fölöttem, és megvitatják a múltat, a jövőt – és talán meg is fejtik azt, nem úgy, mint az emberek.
a gázrózsa egyenletes kattogása a főtt étel szagától fáradt párafelhő az üveges ajtók nyikordulása meg az üvegteleneké
Repedjen a jelen, az idő elem fraktálok múltjává.
egyszer varratok egy olyan kabátot magamnak, hogy a zsebébe te is beleférj. és akkor majd mindig velem leszel, nálam leszel, magammal viszlek mindenhova, a zsebemben utazol. kényelmes lesz, ne félj!
Elmarad az örvény, elmarad a madár. A Távolba feszül át a fájdalom.
A végtelen forog, keresve mindig ragyog. Auróra Borealis rajta, a falon. Eonok telnek, csillagok halnak, hullanak. Templomod oszlopai a porba omlanak.
Belépve kis szobádba A kabátod mellé akasszál Rakj körbe az albumokkal Amiket mellettem lapoztál
sötét felhők közt gondolatébresztő békés leselkedő zavarja álmom