A szoba
Szünös-szüntelen, erőtlen erőkkel csak tőmondataik kényszerébe gabalyodom,
Szünös-szüntelen, erőtlen erőkkel csak tőmondataik kényszerébe gabalyodom,
Féltem, hogy eljön majd ez a nap. Amikor testem önálló életet kezd el élni, lélek nélkül.
Papíron maradandóbb a Folyamat. Telón fél perc, míg két perc Fél marad.
a számban van az emberek íze pedig ebben a bio világban én is vegán vagyok
fejtenélek, bevallom, de valahogy sose futsz ki az anyagból, lehet, közösen kellene kikopnunk egymásból, Vagy megtartlak felvarrónak,
Minden nap egy új lap, radírozni nem ér, Becsapod a holnapod.
Sem csepergés, Sem csapás, Ébredező Rügyfakadás Kell!
Vér vesz körül, Tengerré válik, Lelkem kinyílt, Porhadásig.
Ő mondta azt is, hogy az ember szabadnak születik, mégis mindenütt bilincsekben él… és mennyire igaza volt.
Le akartam hozni a csillagokat, hogy lásd, mennyi csoda van ezen a világon. Ha kérted volna, mind a tiéd lehetne már.