A kritika, amit senki nem fog elolvasni…
Nappal a forró, fiatalos színek és a nagyvárosi fakóság ütközése alapozzák meg a film lendületét, míg az éjszaka egyhangúságát a fények és tükröződések játéka csettinti romantikussá.
Nappal a forró, fiatalos színek és a nagyvárosi fakóság ütközése alapozzák meg a film lendületét, míg az éjszaka egyhangúságát a fények és tükröződések játéka csettinti romantikussá.
Ezek vagyunk, lyukas zsebek, Kipottyanunk, mint apró pénzérmék egymás mellett, másfelé gurulunk,
Más verseknél pedig mintha kiabálna a felolvasóhang a fejemben, vagy hadarna, esetleg nem kapna levegőt, vagy beleültettek volna a gyomrába egy botanikus kertet.
Nélkülünk és velünk lázas a Hold és a Csillagok. Szabadon szerethető szerepre untál. Szabadon szerethető szerepre untam.
A kamera nemcsak statikusan prezentál, de üldöz, sarokba szorít, tolakodik, gyakorlatilag a film szótlan narrátora.
Akik egykor minden örömükben és bánatukban osztoztak egymással, ma onnan folytatják a beszélgetést, ahol huszonöt éve abbahagyták.
Könnyű szeretni, ha hagyják, s én elvetettem a szerelmem magját, Egyedül nem lehet termeszteni, az effélét nem,