Az újrahasznosítás jó, de nem megoldás

A napokban egy, a környezetről és a környezetvédelemről szóló sajtótájékoztatót tartott Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, ahol többek között nyilatkozott a műanyagokkal kapcsolatos meglátásairól. A politikus szerint azok újrahasznosítása nem működhet, illetve az nem is jelent megoldást a globális, óceánokat és a tengeri élővilágot fenyegető veszélyekre. Hangsúlyozta, ehelyett inkább a műanyag használatát kell csökkenteni. Kijelentései miatt éles kritikák fogalmazódtak meg irányába. A közösségi oldalakon lévő hozzászólásokat olvasva meglepődve tapasztaltam, hogy az emberek többsége valójában nincs tisztában az újrahasznosítás minden aspektusával, a hangzatos, elviekben a környezetvédelmet szolgáló kijelentések mögött meghúzódó sötét tényekkel.

Johnson vélekedése badarságnak tűnhet, azonban érdemes a színfalak mögé nézni. Az újrahasznosítás – csúnyán fogalmazva – hamis látszatot kelt, amellyel csupán csak a saját lelkiismeretünket nyugtatjuk, miszerint nem olyan nagy probléma a műanyag használata, hiszen a szelektíven gyűjtött hulladékot úgyis újrahasznosítják. Sokan azt gondolják, ezzel már teljes mértékben kivették részüket a környezetvédelemből, nyugodtan hátradőlhetnek. Valójában ez nem így van, a műanyag szeparáltan való gyűjtésével még nem oldódik meg a probléma. Ezzel nem elbagatellizálni szeretném az újrahasznosítás, illetve a szelektív hulladékgyűjtés jelentőségét, mivel ezek továbbra is kiemelkedően fontos szerepet játszanak. Ha ezeket semmibe vesszük és lebecsüljük, akkor esélyt sem adunk a hulladékanyagok újbóli feldolgozására, ezzel nyersanyagként való „újjászületésükre”, tehát használhatatlan szemétté válnak. Ugyanakkor a körforgásos gazdaság kialakításához jóval többre van szükség.

Az újrahasznosítással kíméljük a Föld erőforrásait, illetve csökkentjük az általunk termelt, már értéktelen szemét mennyiségét, amelynek köszönhetően kevesebb hulladék kerül a szemétégetőkbe és a szemétlerakatokba. A folyamat ezzel szemben így is rendkívül energiaigényes, költséges, emellett nagyon összetett, ami szintúgy környezetterhelő műveletekkel jár együtt. Rengeteg fosszilis tüzelőanyag kerül elégetésre azzal, hogy a szelektált hulladékot összegyűjtsék, majd a válogató, később a távolabb lévő feldolgozóüzemekbe szállítsák. Ennek ellenére a hulladék újrahasznosítása sokkal kevesebb károsanyag-kibocsátással jár, mint az újabbnál újabb anyagok nulláról történő előállítása.

A szelektíven gyűjtött hulladék bizonyos részét nem lehet végtelenszer újrahasznosítani. A műanyag és a papír minden egyes újrahasznosítás során veszt a minőségéből és a tisztaságából. Előbbi két, esetleg három, míg utóbbi öt vagy hét alkalom után már nem hasznosítható újra. Egyes típusú műanyagok újrafeldolgozására jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő technológia és infrastruktúra, de az is lehetséges, hogy az adott anyag tulajdonságai miatt az újrahasznosítás nem gazdaságos vagy egyszerűen csak nem kivitelezhető. A lehetőségek korlátozottak, emiatt folyamatos fejlesztésekre van szükség a hatékonyság növelése érdekében.

Az újrahasznosított műanyagokhoz „szűz” (nem újrahasznosított, hanem közvetlenül kőolajból készült) műanyagot is kevernek, ezzel növelve a produktum minőségét. Amennyiben az újrahasznosítási eljárás során olyan anyagot állítanak elő, amelyet a későbbiekben már egyszer sem lehet újrahasznosítani, vagy az új termék az előzőhöz képest sokkal silányabb minőségű lesz, akkor értékcsökkentő újrahasznosításról (downcycling) beszélünk. A PET-típusú műanyagok az újrahasznosítás szempontjából a legnagyobb értékkel bírók, azonban ezek egy része következő életciklusában már nem palackként fog funkcionálni, hanem poliészterszálként folytatja tovább, amelyből ruházati cikkek (például polár pulóverek, fürdőnadrágok, táskák) készülnek. Ezen termékek pályafutásuk végeztével szemétégetőkbe és szemétlerakatokba kerülnek, ugyanis többé már nem hasznosíthatók újra.

A The Guardian, a National Geographic és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) statisztikái szerint az eddig legyártott összes műanyag mindössze 9%-át hasznosították újra, holott az 1950-es évek óta több mint 8,3 milliárd tonna műanyagot állítottak elő (egyes kutatások szerint már átléptük a 10 milliárd tonnás határt is). Az UNEP elemzése alapján az ez idáig előállított műanyag 12%-át elégették, a fennmaradó résznyi hulladék pedig szanaszét hever a világban és szennyezi a környezetet.

Az újrahasznosítás jó, viszont hosszabb távon, önmagában nem jelent megoldást. A legjobbat akkor tennénk a Földünkkel, ha a műanyag hulladékot nem újrahasznosítani próbálnánk, hanem eleve nem is termelnénk.