Környezettudatosság: A DH-s lányok válaszolnak II.

Az életmódváltás vagy bármilyen változás az életünkben nem könnyű. A kíváncsiság, az elégedetlenség, a javítani akarás sarkall változásra és változtatásra, a kutatás, a tanulás pedig a rendszerbe építés folyamata. Cikksorozatunk első részében rávilágítottunk, hogy hogyan is alakulhat ki az életmódváltás, hogy a vászontáska ne teher legyen – bár attól függ, mi van benne –, hanem rutin, a szelektálás pedig ne időpocsékolás, hanem megszokás. Ehhez elengedhetetlen, hogy az elején odafigyeljünk a dolgokra, míg nem válnak rendszerré.

A lányokat ezúttal a low waste életmód felé vezető első lépéseikről kérdeztem.

1.) Melyek voltak az első lépéseid a low waste életmód kialakításában? Ezek közül miket tartottál meg és esetlegesen miket engedtél el?

Csilla: Egyértelműen a vízhasználat csökkentése. Elkezdtem tudatosan figyelni arra, hogy fogmosás közben zárjam el a vizet, mosogatáskor, zuhanyzáskor is minél kevesebb vizet pocsékoljak. Ez azért egy nagyon jó dolog, mert nemcsak környezet, de pénztárcabarát megoldás is! Amivel próbálkoztam, viszont később elengedtem, az a kuka szemeteszsák nélkül. Nekem ez nem vált be sajnos.

Emese: Mindig is igyekeztem pazarlás nélkül megoldani mindent. Vonatkozik ez az ételkészítésre, vízfogyasztásra, energiahasználatra. Igyekszünk itthon megszüntetni a műanyag zacskók használatát. Nálunk nem találni a szekrényben alufóliát, folpackot, nylonzacskótekercset, papírszalvétát is csak elvétve, viszont tele van régi műanyag dobozzal, kiürült müzli, rizs, lencse, borsó, tészta stb. zacskóival. Ezek tökéletes alternatívák tárolásra. A bevásárlást természetesen saját kosárral, vászontáskával és egyéb kézzel varrt szütyővel oldjuk meg. Ha gyárilag csomagolt árut veszek, igyekszem a legkevésbé becsomagoltat választani. A városi piacot heti rendszerességgel látogatjuk, ezzel támogatva a helyi termelőket, de mi magunk is termesztünk itthon a kertben zöldségeket.

Orsi: Az első dolog, amit beszereztem, a vászontáska volt, ami nemcsak a vásárlásoknál, de mindennapos használatnál is társam. Később jöttek a „szütyők” és az anyukám által horgolt bevásárlótáskák, amik nélkül nem indulunk el bevásárolni. Nagyon fontos volt még a PET-palackok elhagyása, mivel falun élek, és nagyon jó vizünk van, ez nem jelentett problémát. Amit még szintén első körben beszereztem, a bambusz étkészletem volt. Ezt mindig magammal viszem fesztiválokra, táborokba és úgy nagyjából bárhova, ha ebédet viszek magammal.

Zsófi: A vászontáska és a „szütyők”. A vászontáska egyszerre hasznos és még jól is néz ki, ezért van belőle pár a szekrényemben. Ha vásárolni megyek, akkor természetesen nem zacskóba teszem a gyümölcsöket/zöldségeket, hanem a kis „szütyőimbe”, melyeket már egyre több üzletben be lehet szerezni, vagy saját kezűleg is lehet készíteni. A használatuk sosem okozott nekem gondot, és nagyon egyszerűen be is tudtam iktatni ezeket a megoldásokat a mindennapjaimba. A vászonzsák vagy kenyérzsák használata számomra annyira nem vált be, ugyanis hamarabb megszáradtak benne a pékáruk, így ettől egy kicsit elment a kedvem, de a jövőben szeretnék még kísérletezni vele.

Petra: A legelső lépés az volt, hogy felhagytam a PET-palackok vásárlásával, és elkezdtem kulacsot használni. Ez egyáltalán nem jelentett gondot számomra, mivel nem preferálom az üdítőitalok fogyasztását, szívesebben iszom csapvizet, teát, illetve kávét. Ezzel egyidőben beszereztem egy „szütyőt” is, amit az egyik kedves ismerősöm függönyből készített. Azóta is előszeretettel vásárolom benne a pékárut, gyümölcsöt és zöldséget. A környezetemben többször felmerült már a kérdés, hogy a bolti eladók mit szólnak a használatához, de nincs negatív tapasztalatom ezzel kapcsolatban. A „szütyővel” együtt járt, hogy a bevásárláshoz mindig vittem magammal (több) táskát. Ezek a lépések megkönnyítették a mindennapjaimat, kis időn belül természetessé és egyértelművé vált a használatuk.

Szütyők

Emma: Az első tudatos váltásom azt hiszem az anyagzsebkendő volt, amire az akkori szobatársnőm motivált. Mindenkinek ajánlom, nagyon egyszerű váltás, amire ha rászoktatod magad, fel sem fog tűnni. Ezután kezdtem kísérletezni a szappanokkal és a kemény samponnal, kisebb-nagyobb sikerrel.

Réka: Az első lépésem a low waste élet felé – ahogy Petrának is – egy kulacs beszerzése volt. Ezzel kapcsolatban úgy hiszem, már elértem a „pro” minősítést, mert kipróbáltam több árkategóriát, több anyagból (üveg, műanyag, fém) és több gyártótól is. Mostanra megtaláltam az igazit. Amit javasolni tudnék kezdő kulacsosoknak, az valami olyasmi lenne, hogy vizsgáld meg a saját életstílusodat, és ahhoz illő kulacsot válassz. A műanyagnál érdemes odafigyelni a tisztíthatóságra és arra, hogy BPA-t tartalmaz-e az összetétele, mert ez melegítéskor, ha forrót töltesz bele, illetve savas vagy lúgos folyadékoknál oldódni kezdhet, és megzavarhatja a hormonháztartást. Nekem volt három műanyag kulacsom. Az egyik nagyon szuper volt, csak „szívószálas”, és egy idő után csepegni kezdett. A következő nagyon nőcis volt, szintén műanyag, de ennek a tisztítása nagyon macerás volt, és mindig éreztem a tisztítás után az előző italok szagát, ez nagyon zavart. Aztán jött egy üveg, amit nagyon szerettem, gyönyörű szép volt, könnyen tisztítható, de egy rohanós napon összetörtem Pozsony egyik legforgalmasabb utcáján. Rá kellett jönnöm, hogy az üvegkulacs bármennyire is szép, sajnos nem nekem való. És akkor jött a befutó, illetve befutók! Találtam egy szuper műanyag és egy szuper fémkulacsot is. A fém termoszos is, a műanyag csatos, jól záródik, mikrózható, kb. két éve használom mindkettőt folyamatosan, és nagyon szeretem őket. Aztán jöttek a bambuszpoharak is, szintén nagy favoritok!

2.) Sokan elbizonytalanodnak egy-egy sikertelen próbálkozás után. Mikre keresel alternatívát?

Csilla: Sok mindennek utánanézek, mostanában főképp a takarításnál használatos tisztítóeszközök alternatíváit böngészgetem.

Petra: Az egyik kedvenc konyhai eszközöm a luffa, ami a mosogatószivacsot tökéletesen helyettesíti. Ezenkívül bármiféle természetes tisztítószer-alternatívára nyitott vagyok, és szívesen kísérletezem.

Emese: Csillához hasonlóan én is a tisztítószerekre, itt még nem váltottam. Ezekre keresek megoldásokat, bár ezt a témát még halogatom egyelőre. Kicsit szégyellem is magam, de még nincs kellő energiám ahhoz, hogy elkezdjem.

Orsi: Rengeteg dolog van, amit szeretnék kipróbálni. Az előttem szólókhoz hasonlóan leginkább a tisztítószer-alternatívák foglalkoztatnak.

Réka: Szintén. Plusz valami olyan környezetbarát hajbalzsamot, ami nem kelt zsíros hatást.

Emma: Mosogatószappanra vadászok éppen, egyelőre nem sikerült találnom, addig marad a folyékony verzió.

3.) Mi jelentett kihívást?

Csilla: Az első lépések mindig kihívást jelentenek, bármivel próbálkozom. Épp ezért érdekesek, ezért léptetnek ki a komfortzónámból. Hogy egy vicces példával éljek, zuhanyzáskor gyakran elveszek a gondolataimban, aztán azon kapom magam, hogy 10 perce engedem magamra a vizet. Ez még elég sokszor megtörténik.

Petra: A bambusz fogkefe használatával meggyűlt a bajom, kis időn belül penészedni kezdett. Bevallom, emiatt kicsit el is ment a kedvem tőle. Még keresem a megfelelő márkát. És a szelektálás.

Orsi: A legnagyobb kihívást még most is az jelenti, hogy kollégiumba hogyan lehetne beépíteni a LW lépéseket, bár már lassan egy éve nem lakok ott, előtte sok fejtörést okoztak olyan dolgok, amikkel itthon nincs problémám, például a szelektálás, PET-palackok csökkentése (a csapvíz nem opció, mivel megesik, hogy barna víz folyik a csapból).

Zsófi: A szelektálás.

Emese, Réka: Tisztítószerek.

4.) Hol tartasz most a LW elképzelésedben?

Csilla: Nagyon az elején, ami a háztartási dolgokat illeti. Úgy gondolom, hogy amíg nincs sajátom, addig nehéz minden elképzelésemet kivitelezni.

Emma: Kísérletezek. Jelenleg a főzésnél termelt szemét mennyiségét igyekszem csökkenteni. A jövőben szeretnék majd zöldségeskertet, ahol majd azt és annyit termelek, amennyit elfogyasztunk, de ez még évek kérdése. Most viszont kísérletezek a csíráztatással, ha sikeres lesz ez a projekt, akkor kevesebb zöldséget fogok vásárolni.

Zsófi: Úgy gondolom, hogy amíg a szüleimmel lakom, addig nem tudok annyira nagy lépéseket tenni a LW életmód felé, inkább csak tapasztalatot szerzek egyes eszközökkel és módszerekkel, amit majd a saját háztartásomban is kamatoztatni tudok.

Orsi: Még nagyon messze vagyok attól, ahol tartani szeretnék, és sajnos úgy látom, hogy amíg nem vezetek saját háztartást, addig csak kis lépésekben tudok haladni.

Réka: A kísérletező fázisnál tartok, de egyelőre lelkesen próbálkozok. A konyhai hulladékot igyekszem maradéktalanul komposztálni, és az utóbbi időben a fermentálás is nagyon megfogott. Nyáron rengeteg lekvárt, fagyasztott és üveges levesalapokat, szószokat készítek. Ezek megkönnyítik a rohanó hétköznapokat, és nem veszik kárba a zöldség, gyümölcs, mikor szezonális, és nem is vásárolok.

Emese: Következő célként ZW takarítást tűztem ki. Lépésenként haladva átállni rá. Természetesen mindig az első lépés a legnehezebb, még gyűjtöm hozzá az erőt.

5.) A veled egy háztartásban élőkkel hogy sikerült kompromisszumot kötnöd, nyitottak voltak a változásra?

Csilla: Ami ezt a témakört illeti, az eddigi dolgokban sikerült. Falun élünk, szóval a komposztálás eddig is jelen volt az életünkben, mivel viszonylag könnyen megoldható. Az itthonlétem alatt azonban megfigyeltem, mennyi olyan dolog kerül mégis a szemetesbe, ami mehetne a komposztra is. Ezért elkezdtünk egy külön tálba gyűjteni mindent, nagyon bevált: naponta ürítjük. A szelektálás szintén régebb óta folyik már, erre ritkán kell figyelmeztetnem a szüleimet szerencsére. Persze azért van még mit fejlődni ezen a téren is.

Zsófi: Nem minden esetben, de próbálkozom, és nem adom fel. Ami nagyon jól működik, az a komposztálás és a nylontáskák helyett vászontáska vagy ekotáska használata.

Emese: Mivel mindig is igyekeztünk a lehető legkevesebb szemetet termelni, pazarlásmentesen élni, nem volt nehéz újabb változásokat beiktatni. Szerencsére itthon mindenkinek szívügye a bolygónk megmentése. Jelmondatunk, hogy mindent próbáljunk maximálisan kihasználni, újrahasznosítani, félretenni. Lehet az utóbbit kicsit túlzásba is visszük. Néha kicsit sokallok, hogy mennyi mindent elraktároztunk „ki tudja mikor jön még jól” kijelentéssel. Így van tele egy egész kamra befőttesüvegekkel, legalább 5 papírdoboznyi régi pólóval (takarítórongynak félretéve); így vannak műanyag dobozaink a 80-as évekből; akadnak tisztítóeszközök, tisztítószerek, amelyeken az árak még csehszlovák koronában vannak feltüntetve (nem tudom, hogy ilyenkor illik-e már nekik csókolommal köszönni). Továbbá találhatók nálunk retro háztartási eszközök, edények minden mennyiségben. Csak azért, mert nem modernek vagy mutatósak, nem fogjuk lecserélni őket.

Orsi: Nos, vannak dolgok, amikre nyitottak, de nem minden esetben, van pár dolog, ami viszont nagyon jól működik. Ilyen a komposztálás, ami már gyerekkorom óta jelen volt. A PET-palackok csökkentésénél is nyitottak voltak, de mivel a családom inkább bubisvíz-párti, így beszereztünk egy sodastreamet, ami pénztárcabarátabb is.

Emma: Van, amire nyitottak, van, amire kevésbé. Nehéz életmódot váltani, ha valakinek nem szívügye a cél.

Réka: Az én mikrokörnyezetem is befogadó, a húgom is egyre több mindenre odafigyel a saját háztartásában, aminek külön örülök. A pazarlás csökkentése és a környezettudatosság valahol közös cél, ezt muszáj szem előtt tartanunk.