Tabutémáink: Szexedukáció

Kedves Olvasó, szeretném feltenni a kérdést, mit is jelenthet a szexedukáció, és hogyan működik kedves kis hazánkban. Előre bocsátanám, hogy nem vagyok pszichológus, így a konklúziót nem az én feladatom meghozni. Ezeknek a soroknak az a célja, hogy laikus emberként is elgondolkozzunk: miért kezeljük a világ legtermészetesebb és mindenkit érintő dolgát némaságba burkolt prüdériával? Miért teszünk különbséget nemek között a szexuális nevelésben, mikor olyan gyakran tetszenek hangoztatni, hogy Ádám meg Éva? Miért hisszük, hogy egy gyereknek ne lehetne természetes, hogy a babát nem a gólya hozza? Miért kell a lányoknak 20 – 30 évig várniuk, hogy önerejükből tudomást szerezzenek az alternatív menstruációs termékekről (értsd: kehely, mosható betét)? Miért nem magyarázzuk el gyermekeinknek, hogy mivel is jár a fogamzásgátló gyógyszerek szedése, hogy a lányok egy átgondolt döntést hozhassanak, a fiúk pedig ne kérdezzék meg negyedévente a barátnőjüket, nem akar-e tablettát szedni.

A mindig megbízható Wikipédia szerint: „A szexedukáció vagy szexuális nevelés tudományosan pontos, megbízható, életkornak és érettségnek megfelelő információkat ad át gyerekeknek és fiataloknak szexualitásról, testről, testképről és személyes kapcsolatokról (...) tabuk nélkül és őszintén beszél az ezekkel kapcsolatos témákról. Bár megtanítja a fiatalokat megfelelően védekezni, mégsem a szexualitással kapcsolatos potenciális veszélyeket helyezi a középpontba. Abból indul ki, hogy a szexualitás nem csak szex, és a személyes kapcsolatok optimális esetben fontos örömforrások. Abban szeretne segíteni a gyerekeknek és fiataloknak, hogy megtanuljanak biztonságos és kielégítő kapcsolatokat kialakítani, ott pedig, ahol ez nem lehetséges, határokat húzni vagy segítséget kérni.

A szexuális nevelés ideális esetben a gyereknevelés szerves része. A hagyományos felvilágosítással ellentétben nem egyetlen beszélgetés, amihez a gyereknek elég idősnek kell lennie, hanem egy folyamat, amelyet a gyerek 0 éves korában érdemes elkezdeni. (...) A megfelelő szexuális felvilágosítás (…) egy folyamatos párbeszéd, amelyben gyerekként nyíltan lehet kérdezni mindenről, ami a párkapcsolatokkal, az érzelmekkel, a testtel, a szexszel kapcsolatos.“

A kutatások szerint, amennyiben egy gyerek átfogó szexuális nevelést kapott, segíti a fiatalok társadalmi és érzelmi kompetenciáját, az egészséges kapcsolatok kialakítását és a nemek közti egyenlőséget.

És itt érkezünk el magához a problémához, mert a társadalmunk zöme nem rendelkezik megfelelő érzelmi kompetenciával, az egészséges kapcsolataink sem olyan egészségesek, mint az a Facebook-on tűnik, és a nemek közti interszekcionális egyenlőségen is van még hova fejlődni. Nem csak a silány szexedukációt okolom, de azért be kell látnunk, hogy Szlovákiában ilyesmi tényleg nem létezik. Bár itthon az iskolák kötelesek lennének 12 éves kortól bebiztosítani a fiatalok oktatását a témáról, ez jobb esetben nagyon megúszósan, vagy egyáltalán sehogyan sem történik meg. Azokon az iskolákon, ahol nem részeg orvosok próbálnak eleget tenni ennek a kötelességnek, általában úgy zajlik az egész, hogy fiúk-lányok külön osztályban hallgatják végig durva 30 percben csak a nemüket érintő biológiai felvilágosítást, és hogy hogyan készül a baba, közben a lányokat megdobálják betéttel, a fiúkat óvszerrel, de azt inkább ne is használd, mert a szex rossz és bűnös tevékenység. Késő már a 21. században a 12 éveseknek erről beszélni, hisz ebben a korban a legtöbb tini már látott valamilyen pornó jelenetet, volt erekciója, pár lány már menstruál, és kering a sokszor teljesen téves információ a diákok között, amit nem javít ki egy szexuális betegségekről szóló előadás. Mert a szex ennél jóval összetettebb, többek közt mert nem csak az aktust kell alatta érteni.

Az intim együttlét nem az ördögtől való dolog, még ha jó pár vallás áll is ezen az oldalon. Nem vagyunk mind vallásosak, épp ezért nem látom értelmét a hitet a köztudatban úgy kezelni, mintha mindenkinek eszerint kellene élnie. Nem, nem kell. Ez csak azt eredményezi, hogy stigmatizáljuk a szexuális vágyat, ami teljesen normális biológiai ösztön, és nem csak reproduktív szempontból. Talán, ha nem lenne tabu fiatal korban a szexualitás, sokan nem azért akarnák elveszteni a szüzességüket, mert már ciki annak lenni, képesek lennének lekommunikálni, mit szeretnek, mit nem, kevesebb kellemetlen tapasztalat érné őket az ágyban és több öröm. Jelenleg a lányok még csak a maszturbációról sem mernek beszélni, a fiúk ellenben a pornón szocializálódnak. Tehát gyakran előfordul, hogy míg a srác a jól lemásolt mozdulatokat próbálja a gyakorlatba illeszteni – ami ugye már önmagában is nonszensz – addig a lány összeszorított fogakkal tűri, hisz azt senki sem mondta neki, hogy szólni is lehet, ha nem jó.

Az északi országokban a szexuális nevelés aktív részét képezi a gyerekek életének 6 éves kortól, megtanítják nekik, hogy kell viselkedniük, ha valaki illetlen módon akar hozzájuk érni, hogy nem mindenkinek egyezik a szexuális orientációja (és ez teljesen rendben van), hogy vannak káros kapcsolatok, amikből ki kell lépni, hogy ne féljenek hangot adni az érzéseiknek. Ez nem úgy néz ki, hogy a 6 éves gyerekeket leültetik, és örök életre traumatizálják minden naturalisztikus részlettel. Fokozatosan adagolják az információkat életkoruknak megfelelően, és nem külön a lányoknak, külön a fiúknak. Merthogy miért is lenne probléma, hogy a lányok hallanak a szexről, fogamzásgátlási módszerek előnyeiről és hátrányairól (nem csak az óvszerről), az erekcióról, az ejakulációról, hisz őket éppúgy fogja érinteni, mint a fiúkat. Vagy, hogy a fiúk is halljanak a menstruációról, hogy a szex nem ott ér véget, mikor a férfi elélvez, vagy arról, hogy nem baj, ha egyiküknek sem sikerül.

Kedves Olvasó, csak remélni tudom, hogy a generációkkal ezelőtt beágyazott normák lassacskán feloldódnak, és teret kapnak majd azok a tabuk, amelyek valójában a mindennapjaink részei, és ami mindennapi, az ugye nem lehet túl extrém, hogy ne merjünk róla beszélni.