Feminizmus mint a lerágott csont..?

Okozhat egy sorozat napokon átívelő szociális érzékenységet? Okozhat. Nekem legalábbis okozott. Mégpedig a Hulu minisorozata, a Mrs America. Nem vagyok kritikus, és pont ezért nem is akarok meggyőzni senkit, hogy jó-e vagy sem, hogy filmművészetileg mit tud nyújtani. Akit viszont érdekel a 70-es évek Amerikájának politikai világa, nőjogi küzdelme az alkotmánymódosításért, hogy végre hivatalosan is törvénytelenné váljon (legalább papíron) a nemi alapú diszkrimináció, annak ajánlom.

A történet 1971-ben kezdődik, abban az évben, mikor a jogmódosításért való harc is kezdetét vette. Nőkről szól. Feministákról, háziasszonyokról és ennek a két pólusnak a harcáról. De szól barátságról, kapcsolatokról, hierarchiáról, családon belüli erőszakról, az abortuszról, a homoszexuálisok jogairól.

Előre leszögezem, feminista vagyok. Egyenjogúságpárti feminista, aki hisz benne, hogy nőként ugyanannyit érek, mint egy férfi, és ezért ugyanannyi jog illet. Tisztában vagyok vele, hogy ez a fogalom mára olyan pejoratív csengéssel azonosul, hogy minden ismerősöm, családtagom felszisszen, mikor valahol elhangzik. Amit viszont megtanított ez a sorozat, hogy mielőtt valaki ideológiai meggyőződését, véleményét, hitét kritizálnád, indíts diskurzust, kérdezz, fontold meg és mérlegeld, mibe is akarsz belekötni. Gyakran sokkal több közös lehet bennetek a híd túloldalán álló személlyel, mint gondolnád.

Kicsit ugorjunk most vissza, mi okozott bennem olyan dühöt, hogy a barátaimnak végig kellett hallgatnia az elkeseredett hangüzeneteimet. Ahogy már említettem, 1971-ben kezdődik sorozat. 1979-ig tart, mikor a mozgalom elérte, hogy 30 állam ratifikálja az alkotmánymódosítást. Még 3 hiányzik, hogy elérjék a céljukat. 1979-ben. Ezt azért hangsúlyozom, mert az utolsó államok 2017-ben, 2018-ban és végül 2020-ban fogadták el, hogy a nemi alapú diszkrimináció elfogadhatatlan legyen az „új világban”. 2020. 49 év elteltével. Az már csak mellékes, hogy azóta sem alkotmányosították, hisz majd fél évszázad bőven elég, hogy „elavuljon” a kérvény.

Szóval ez volt a szociális érzékenységem katalizátora. Ezután következett George Floyd tragikus halálának híre, és egy pillanatig sem gondolom, hogy a rasszizmus kérdésének nálunk, Európában nincs létjogosultsága. Pláne nem egy olyan országban, ahol mindenki kénye-kedve szerint cigányozik.

Minél többet gondolkodtam, miért ennyire elbaszott a világunk, annál több kérdés és probléma merült fel bennem. Olyan problémák, amik abszolút kiküszöbölhetőek lennének kommunikációval. Ha hajlandóak lennénk belátni, hogy igenis a vitakultúra jó dolog, csak meg kell tanulnunk használni annak eszközeit. Hogy a liberális vagy a konzervatív nem negatív szavak, csak beszélnünk kéne a közös érdekeinkről. Hogy a generációs különbség nem az évek számával kezdődik, hanem azzal a mondattal, hogy „...a nevelésem csődöt mondott, mert...”

Az elmúlt évek során sikerült egy plusz bőrt növesztenem, hogy lerázzam, ha leint egy családtagom, mert 20-on évesen mit tudhatom én, hogy lerázzam, ha feminácinak titulálnak, hogy igenis merjek felszólalni a családi ebéden, csakhogy valaki képviseljen egy másik oldalt. Megkaptam már, hogy libsi újságíró vagyok, hogy nincs bennem nemzetérzet, mert a globális problémák ugyanannyira aggasztanak. Igen, nekem egyszerű a fehér, csini pofimmal. Választhatnám a könnyű, konfliktusmentes utat. Csöndben maradhatnék. De nem fogok. Akkor sem, ha már sírás kerülget a bennem tornyosuló dühtől, hogy az én generációm az önfejű, aki lenézi az idősebbeket, mikor egyes felvidéki lapok véleményvezérei egy vonaton hallott beszélgetés alapján írnak egy megalázó cikket a mai főiskolásokról.

Visszatérve a sorozathoz. Ajánlom mindenkinek, feministának, konzervatívnak, liberálisnak, büszke magyarnak, X és Z generációsnak egyaránt. Ajánlom, hogy aztán leülhessünk egy kávé mellé, beszélgessünk az életről, elmondjuk a véleményünket, vagy vegyünk részt egy heves vitán a barátainkkal egy üveg bor mellett. De mindenkit kérek, álljunk nyitottsággal és tisztelettel a másik felé, hogy egy évtized múlva azt érezhessük, valamiben legalább fejlődött ez a cudar világ.